egy ideje nem jelentkeztem, de ennek mindössze személyes, belső okai vannak. összetett, de azért nem olyan túl bonyolult okai.

egyrészt ilyen helyzetekben az ember jó, ha önmérsékletet tanúsít. semmi értelmét nem látom alig 1 hónap múltán, hogy gyújtó hangulatban kérdezzek fel embereket. aki beállt a sorba, az biza’ beállt a sorba. fogadja egyforma becsülettel a sikert és a kudarcot is.

másrészt azt sem gondolom, hogy alig 1 hónap múltán azt kéne fejtegessem, mennyire a jövőbe kell már tekinteni, hajrá, ne tűnődj többet, nosza, harcra! ugyan már. ősz előtt, de talán ‘27 előtt ennek a világon semmi haszna sem volna.

magamban keresem és persze találom is a hibákat. aki nem azt nézi, hogy ő mit tett és annak milyen következményei voltak, hanem bőszen másokra mutogat, hát, szerintem finoman szólva is zsenánt.

és ehhez valamennyi idő kell. de ebben is van jó. szóval a lényeg az, hogy amiként 2017-ben, úgy 2027-ben is - meg persze ‘26-ban szintén, ez csak ilyen szépelgő, bugyuta átkötés - itt leszek.
ez kinek jó, kinek rosszabb hír, ugyebár.