hiába, szembe kell néznünk azzal, hogy amíg nincs valódi kultúránk, e helyütt valójában szórakoztatóiparunk, addig hosszú távon nincs esély tartós hatalomra. amíg a mieink nézik a Cylát azért, milyen vicces, de a mienket nem, addig nincs. amíg nézik a mieink a jólvoltezúgyot, de a mienket nem, addig nincs. amíg nézik a mieink a síkfideszt, de a mienket nem, addig nincs.

amíg szórakozásképpen azt fogyasztják, amik arra lettek pozícionálva és létrehozva, hogy minket tönkretegyenek, addig ez nem működhet.

ez persze kritika is. mert ezek és számosan mások azért működőképesek, mert apolitikus tartalmakat is gyártottak, gyártanak, ezzel vonzották és vonzzák be azokat, akiket aztán propagandával lehet befolyásolni. de csak sarkosan? az elejétől, átlátszóan, unalmasan? az úgy nem megy. márpedig a politika ilyen játék.

ha csak arra pozícionálunk mindenkit, hogy politikai színtéren győzzük meg, ráadásul nem túl emelkedett - továbbmegyek, szimplán ébren tartó - stílusban, addig a kudarc garantált. ha megtanuljuk, hogy kell szórakoztatónak is lenni, az a siker első lépése.