Beszéljünk a vadászatról!

Magáról a vadászatról, mint szükséges tevékenységről és sportról számos téveszme él az emberekben. Részben tudatlanságból, részben rosszul értelmezett szépelgésből, részben lumpenproli vicsorgásból, jut itt mindenkinek értelmezési tartomány, akár teljes egészében ráhúzva.

Nem mellékesen rettenetesen káros az a modern kifacsartság, mikor mindent kizárólag érzelmi szinten értékelünk a világban és csak érzelmi tanulságokat vonunk le.
Nem feltétlenül ezen a felületen szükséges kibontani a vadászat problematikáját, de pár dolgot ezzel kapcsolatban hadd jegyezzek meg.

Tudjátok, hogy évente hány millió patkányt pusztítanak el? Mindez azért történik, mert a világon termő gabona 20 százalékát megeszik. Azokkal a cuki fogaikkal és tagadhatatlanul okos agyukkal. Simogassuk inkább a rágcsálókat, váljon elviselhetetlenné az élet és éhezzünk, mert nincs kenyér?
Vagy a patkányok megölése rendben van, mert _mégsem_ elég aranyosak?

Az a rousseauiánus hozzáállás, ami a békés és bűntelen, romlatlan természet képét tárja elénk, hazugság. Nem véletlen, hogy a későbbiekben az volt Robespierre-nek Rousseau, mint Marxnak Lenin, de ez már teljesen mellékvágányra vinne minket.

Mert mit csinál a vadász? Fenntartja a természet rendjét. Ami sajnos - hála egyébként annak, hogy okostelefon van a kezedben, amin ezt olvasod - magától nem maradna fent. A vadállományt - az okostelefonod miatt is - alakítani kell. Ezek az érvek persze semmit sem mondanak a vérző szívű zöldeknek, akik meglátnak egy kisállatot és már ki is láncolnák magukat egy fához.
Nagyon veszélyes az a terep, ahol mindent antropomorfizálunk. Az állatok világában nincs aranyoskodás és nincs erkölcs.

Eggyel eltávolodva a biológiai érvektől, a vadászat mindig a ksatriyák előjoga volt, európai értelmezésben a legjobbaké, arisztokratáké és királyoké. Nemes cselekedetnek bizonyult, ezért is teljesen érthetetlen a manapság nyakra-főre előbukkanó, érvelési katyvaszrendszer. Mármint érthető a lumpen düh, részükről, de utóbbiakhoz ki akarna tartozni? Előbbiekhez meg mindenki.

A vadász harcos, aki elvárt módon tisztában van azzal, milyen tisztelet illeti meg a természetet és az elejtett vadat, ilyen módon sokkal inkább megvalósítja a természetközeli életet és annak minden eszmei aspektusát is, mint egy rakat greenpeaces hippi.