a harangok Rómába mennek.

előttünk van még az Eucharisztia megalapítása. előttünk van a Gecsemáné-kert, ahol rettegett az Ember, hogy mindent átadjon az Úrnak. előttünk az árulás, előttünk a szeretlek titeket, előttünk a lábmosás.

különös Nagyhét volt ez eddig és még különösebb ünnep, annyira beárnyékolja ez a nyomorult, ocsmány világiság. és nem, ez nem jó. nem, ez nem valami olyasmi, amit milyen kellemes megtapasztalni. de kenyérrel _is_ él az ember, a kenyér pedig a mindennapok.
a császárnak is jár, ami a császáré, mert a legnagyobb ünnepek idején sem vonulhatunk ki a világból. azzal csak más foglalná azt el.

parafrazálva Juhász Gyulát, nem kell róla beszélni. de mindig, mindig gondoljunk rá.