töredelmesen be kell valljam - és ez mára tán viszonylag keveseknek jelenthet bármit is -, nagy rajongója volnék és VAGYOK Aranyi Lászlónak. (ismereteim szerint ez a valódi neve az úrnak, nem az Arany.) annak idején legalább 30 alkalommal oda-vissza az utolsó betűig elolvastam szakmai fórumát, különös tekintettel a Hold- és Mars-kutatást illetően, nem beszélve természetesen cikkeiről és posztjairól.

na most azoknak, akik nem tudják, ki ez a szentesi tanárember, ez semmit sem mond - elég hiányosság az -, de akik velem együtt elérzékenyülve képesek követni olyasféle kutatókat, akik lelkesen értekeznek párthus Jézusról, Nibiruról, szavannai hőmérsékletű Marsról, folyékony vízben dús Holdról és egyebekről, azok őszinte lelkesedéssel osztozhatnak velem ebben a rajongásban.

és nagyjából másfél éve egy újabb kapun haladtam át - mindjárt elmondom azt is, miért elevenítem ezt az egészet most föl -, ami a közéleti szereplést illeti: a mester személyes kommentekkel jelentkezett nálam. mit nem adott volna ezért a 18 évvel ezelőtti énem…! szomorú persze, hogy egy hozzászólásommal is sikerült érdekes pszichózisba eljuttatni, de ez semmit sem von le az öröm percei közepette érzett megérkezettség-élményből.

️ remélem, tán még visszatér az oldalamra! és miről is jutott mindez eszembe? tegnap Szentesen jártunk, apuka országjárásának esedékes helyszínén. és sajnos nem találkoztunk.