121 éve hunyt el Jules Verne, akit még az én korosztályom inkább Verne Gyulaként emleget.

a Kétévi vakáción tanultam meg olvasni, A tizenöt éves kapitányon ment már karikacsapásszerűen, sírtam és máig tartó hatást tett rám Nemo kapitány, hetekig bóklásztam a Rejtelmes szigeten, az egész világot bejártam Grant kapitány gyermekeivel, űrutaztam a Holdhoz Michel Ardannal, Hector Servadac-kal még egy üstökösre is, Lindenbrock professzorral a Föld középpontja felé vettem az utat és most biztos kismillió dolgot kihagytam.

olyan, néhányak számára kevésbé ismert művekről nem is beszélve, mint a Hódító Robur vagy a Várkastély a Kárpátokban, amely keserű, hazánkban játszódó sztorijával személyes top kedvencem - bár a magyar fordítás teljesen fölöslegesen magyarította a szereplők egy részét, akik egyértelműen románok Vernénél, de ez a legkisebb gond.

Verne többször is tervezte, hogy hazánkba látogat, sajnos erre nem került sor, emlékeim szerint ebben egyszer egy merénylet okozta sérülés akadályozta meg. ez a Nantes-ből indult ügyvédbojtár millió és millió fiatalnak nyitotta ki a világot, élvezetesen, műgonddal, tartalmasan, olvasmányosan. és ha őt méltatjuk, mindig gondoljunk idősebb Dumas-ra is, aki lelkesen mentorálta, na meg nagyszerű kiadójára, Hetzelre.

kicsit szomorú, mennyire nem olvassák mostanság, de talán ez csak időszakos. Villont évszázadokig alig ismerték, mire a romantika kezdetekor újra felfedezték.

@lelkes rajongók