Nagy Feró 80

Ferót egészen pontosan ugyanazok és ugyanazért gyűlölik, akik és amiért negyvenöt éve is így tettek. nem egyértelmű, hogy miért veti meg mindenki a vörös akolból? 1980-ben pontosan ugyanez volt az alapállásuk, csak akkor még el is tudták lehetetleníteni némileg a karrierjét. manapság nincs erre sanszuk, ezért is ennyire mérgesek.

szegény, csalódott progresszívek.

udvari zenészt kiáltanak, miközben amikor Bródy, Lovasi vagy Koncz kapott Kossuth-díjat, akkor hihetetlen sebességgel hajlongtak fejük búbjával egészen a porig, hogy kifejezhessék hódolatukat. számos egyéb tényező mellett az is különbség Feró és Koncz között, hogy utóbbi negyvenöt éve is megkaphatta volna a Kossuth-díjat, senki nem lepődött volna meg.

sajnos én nem tudok olyan elvtársi, vonalas módon gondolkozni, mint a progresszívok, pedig mennyivel egyszerűbb volna. csupán azért, mert nem értek egyet velük számos kérdésben, nem gondolom, hogy Bródy vagy Lovasi ne folytattak volna kirívóan magas művészi munkát karrierjük bizonyos szakaszaiban. (Konczot okkal hagytam ki.) ezért hát amikor az elvtársak kárhoztatják Ferót vagy akár Ákost, akkor csak röhögni kell rajtuk, annyira kiütközik, mi utálatuk igazi oka.

jó, persze az is nevetséges, mikor azok beszélnek a díjak hátterének kiüresítéséről, akiknek Pulitzer-emlékdíjasainkat és egyebeket köszönhetünk. a ‘90-es évek kulturális sivárságának kétségkívül egyik legordítóbb jelensége az volt, mikor ez a kör díjakat és kitüntetéseket alapított, amiket egymásnak, egymás között adtak át, mintha azoknak a világon bármiféle relevanciája is akadt volna. ennek legpregnánsabb példája a Pulitzer-emlékdíj, amire úgy hivatkoznak, mintha a világon bármi köze is volna a Pulitzer Józsefről elnevezett, amerikai díjhoz.

Feró Kossuth-díja is teljes mértékben megérdemelt volt, le a kalappal az életmű előtt, amiben ott van több album is a magyar rock legmagasabb _regisztereiből_. nota bene, ahogy említettem már, Ferót ugyanazok, ugyanazért utálják, mint 50 éve. nagyon helyes.