Szilvay barátom írt egy remek cikket Hawking úgynevezett tudományhite témájában, amire reakciók is érkeztek, majd arra újabb Szilvay, etc. a polémia ugye alapvetően arról szólt, hogy Szilvay szerint a teológia vagy filozófia tudomány, míg az ezzel szembenállók szerint nem az. a sallangot félrehagytam.

csak röviden tennék hozzá, csekélységet.

először is szükséges eldönteni, hogy tudománynak tekintjük-e azokat a stúdiumokat vagy sem, amelyek ontológiai szempontból vizsgálják a világunkat éspedig nem materiálisan. (most egyfelől és másfelől arról nem beszélve, hogy a teológia egyes részágai milyen hasznot tudtak és tudnak hozni régészeti és más megfejtésekben és vice versa, már ha ez érdekel bárkit is 2026-ban.)

alles zusammen úgy döntöttek az emberi civilizációk évezredekkel ezelőtt (bár Céline nyomán erősen kétségesnek tartom ezeket a felosztásokat, na mindegy), hogy annak tekintik őket. (arról aztán megint és újfent nem beszélve, hogy az istenérvek vagy akár a “hány angyal lehet egyszerre, egy helyen”-féle, 21. századi szemmel furcsa okoskodásnak is feltüntethető diskurzusok nagyon is hozzájárultak a modern, tudományos szemlélethez, ad absurdum egészen a kvantummechanika kétkedéseihez, hiába nem kockajátékos a Jóisten.)
mert ezek az emberek, akik persze alig tudták azt, hogy Edentina, Quetzalcóatl vagy Kavita hol és kivel vacsorázik aznap este és miként érzi magát, azt mégis sejtették, hogy ideális esetben létezésük túlmutat azon, hogy ott és akkor mit csinálnak. és ebből hoztak bizonyos következtetéseket, amiket persze manapság teljes joggal bírálhat felül egy alkotó, akinek fő ismertetőjele, hogy 3 közül felismerte saját fℹ️ngjának szagát.

na de még plána, ha mindezen tapasztalással szembemegy egy éppen most tiszás propioldal, akkor valóban érdemes a felülvizsgálat!