a legújabbkori magyar irodalomban az az alkotó számíthat ájult tiszteletre és vallásos révületre a munkái irányában hát ez van aki a lehető leginkább képes kifacsarni érthetetlenné lényegileg befogadhatatlanná tenni egy irodalmi szöveget különben az entellektüelek ugyanígy a filmművészetben is ugyanezt a stílust szeretik a vállukra emelni van nekünk több olyan külföldön is neves filmrendezőnk akiket az tart közmegegyezéssel a legmagasabb fiókban hogy senki sem érti mit is akarnak tulajdonképpen viszont kurva módon unalmasak ezért véli a kispolgári ízléssel megvert entellektüel minden bizonnyal értékesnek is ez a kispolgári entellektüel ízlés ott érhető tetten mikor az unalmat párosítják az értékkel csakhogy ami értékes az soha nem unalmas és ha most szabadbölcsész lennék biztos idézném Keats unalomig emlegetett mondatait a szépségről és az igazságról a posztmodern ízlésficam a mondattalan mondatok és a tárgyiasított líra elfedik a normalitást úgyszintén elvonatkoztatva az ún modern szépirodalomtól megfigyelhető ez a tendencia a közírói tevékenységben is aminek az igazi bal lengőt az internetes újságok hozták el kényszeredett humorizálás régen elcsépelt hasonlathalmazok a lassan 40-en túljutott úri fiúk nyekergő haverkodása erről mindig az a Steve Buscemi gif-mém jut eszembe a how do you do fellow kids és persze a mindent átitató mérgező cinizmus mert semmi sem igazán fontos hiszen a South Park libertarianizmusa is megmutatta 20 évvel ezelőtt hogy mindenen röhögni kell ha azt mondom posztmodern nem csak az elmúlt évtizedekre kell gondolni Karinthy már száz évvel ezelőtt is gúnyt űzött Szabolcska Mihályból ma a Nyugat-nemzedékeit úgy tanuljuk mint a 20. század eleji magyar irodalom egyetlen érdemleges szegleteit