TGM-nek tegnap volt a születésnapja

Kertész Imre írja - pongyolán idézem, megkopott már a szoftverem és csak azért sem guglizom be, mert úgy mindenki tud -, hogy nem értékeljük eléggé az életet. Pedig - mint mondja - nagy dolog lehet, ha végül halállal kell fizetni érte.
Tamás Gáspár Miklóssal, meglehet, semmiben sem értettem egyet. Jó, ez talán túlzás. Ő is azt gondolta, hogy szörnyűséges alászállás állapotában van a kultúra, a társadalom, az egész világ. De azért mégis _van_ és a van még mindig sokkal jobb, mint a semmi.

TGM ellenfél volt. Mármint valódi, nem mint a balos politikusok. Mást gondolt magyarságról, jövőről, minden egyébről, mint egy jobboldali? Ez már csak természetes. De GONDOLT valamit. Mélyen gondolta, megalapozottan és akkor is roppant szórakoztatóan, ha a valóságot tekintve sok értelme éppen nem is volt. Mindezt remek publicistaként, de ezt biztosan tudjátok. Azon kevesek egyike - megkockáztatom, talán az utolsó balos -, akit tényleg érdemes volt olvasni. Már csak a stílusa miatt is.
Nem kell őt halálában sem felmagasztalni, de a rendszerváltoztatás megkerülhetetlen alakjáról beszélünk.

Személyesen egyszer találkoztunk. Még a köztévében vezettem az Ez itt a kérdés című műsort, ott volt vendégem. Európáról, nyílt társadalomról és hasonlókról beszélt. Tartózkodó volt, nem haverkodott, de miért is tette volna. Ettől még abban a szűk órában is kitüremkedett műveltsége.
Meg tudjátok, az ember csak elérzékenyül. És rádöbbennünk, hogy nagyon messze van már 1988, 1989 és 1990. Több idő telt már el, mint 1956 és 1990 között.
Ku️v️ra letaglózó.

A rendszerváltoztatás már történelem és csak azok aktívak még, akik kifejezetten fiatalok voltak akkor. TGM pedig már akkor sem volt annyira fiatal.

Mondtam már, elmondom még egyszer: TGM ellenfél volt. Az nagyon messze van, de pozíció. Nem egy semmi, nem lenézendő, véletlenül sem megvetendő. És egy háborúban az ellenfeleket haláluk után is megbecsülik.

Nem baj, ha olvasunk TGM-et. Valóban egy harcos ment el, ahogy anno Orbán Viktor írta.