régebben nem voltam nagy Pilinszky-fan ha magyarok akkor Petri Weöres József Attila és mindenekfölött Radnóti aki olyan tragikusan velőtrázóan egyedi módon olvasztotta össze életművet és magát az életét ami majdhogynem példa nélküli elsők közötti ismert sorai:

“Most már a kezedet csókolom, - így
paraszt bánattal oly szép megállni
a napban, lelkes földeken csörren
ütődő szárba szökkenve a búza!”

a talán majdnem utolsók meg emezek:

“Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.”

ez a 4-4 sor ugyanarról a tájról szituációról eseményességről szól csak kifordítva életbe érkezve és életből távozva förtelmesen tragikus elképesztően mély na de most Pilinszkyről van szó ez pont olyan mint a vörösbor meg kell rá érni

“A falvak kitérnek előlük
és félre állnak a kapuk,
elébük jött a messzeség és
megtántorodva visszafut.

Térdig gázolnak botladozva
facipőiknek alacsony,
sötéten zörrenő zajában,
mint láthatatlan avaron.

De törzsük már a némaságé.
Magasba mártják arcukat,
feszülten mintha szimatolnák
a messze égi vályukat.

Mert fogadásukra már készen,
akár egy megnyiló karám,
kapuit vadul széttaszítva
sarkig kitárult a halál.”

104 éve született ez a zseni