sejthetitek, miért hiányzik annyira a baloldali nyilvánosságnak az egykori “magyar konzervativizmus”. az MDF, Antalléktól Dávid Ibolyáig és Herényi Károlyig? a rendszerváltoztatást követő időszak lábujjhegyen létezése?

mert meghunyászkodtak, a legkisebb beintésre is csöndben maradtak, kimondatlanul is tudták, merre a helyük és csak minimális térben mertek mozogni. amikor véletlenül mégis olyat cselekedtek, amit Trockijtól jobbra értelmezhettek, nagy levegővétellel igyekeztek kiböjtölni a rákövetkező időszakot.

de a lényeg: mindig, mindenért, minden esetben elnézést kértek, elhatárolódtak, sarokba vonultak, szemeiket lesütötték. örömmel hajbókoltak a leereszkedő vállveregetésekért, amit csak kaphattak a Minden Fontos Dologról Homályos És Füstös Dolgozószobákban Döntő Értelmiségiektől️.
önként és dalolva mentek bele megalázó helyzetekbe, csak azért, hogy elfelejtsenek, elfelejthessenek egy sor jobboldali alapvetést, csak nehogy beszóljanak a balosok és el nem évülő bűnként dobták a vulgáris szélsőjobb karjaiba az olyan alapelveket, amiket csak újabb nagy csaták árán tudtak visszaszerezni - vagy úgy sem.

a balos közélet megalkotta a saját szája íze szerinti jobboldalt és harangoztak annak, aki háborgatta a status quót. ez persze nem magyar tünet, Európában ugyanez járt a tory brigádnak vagy a német kereszténydemokratáknak. domesztikálták is őket.

a politikai centrumot annyira brutálisan balra tolták, hogy a centrista mára csupán egy szégyenlős trockista, a jobboldali meg visszafogott, reakciós rajkista.

a baloldal egy általuk megalkotott kádári hagyományt, a technokrata kamut kéri számon. szelídség, visszafogottság, diszkréció, elvtársak, hangos szóért és lábat megvető kiállásért ejnye jár, érkezik az egzisztenciát szétzúzni kívánó hadtest. Annak idején szinte minden patriótával elhitették, hogy a patriótizmus visszafogott. hazugság.