igyekszem minél ritkábban abba a hibába esni, hogy szubjektív élmények alapján próbáljam meghatározni az objektív valóságot - és nem akarom a saját vállamat veregetni, de ez sokkal gyakrabban sikerül, mint nem.

ezt csak azért mondtam el elöljáróban, hogy nem kell nekem hinni, de saját magam legnagyobb kritikusa ilyen szempontból is én vagyok. és amikor a Békemenet derékhadánál haladva az Alkotmány utca közepéig jutok el, ahonnan a Parlament kupoláját is alig látom, nemhogy magát a Kossuth teret - mert azt nyilván nem -, akkor nekem nehéz beadni, hogy kevesen voltunk.

most nem ez a lényeg. hanem az életkori megoszlás. van ez a tiszás önbíztatás, hogy ők sokkal fiatalabbak úgy alles zusammen és akkor mennyivel sikeresebbek is lesznek. én ugyan nem teljesen értem azt a logikát, hogy miért jó azt vélelmezni, hogy a leginkább választásokon résztvevők tömege nem velük van, de ez legyen az ő bajuk.
és az a helyzet, hogy én soha nem találkozom olyan eseménnyel, ahol ez a tiszás valóságértelmezés kiállná a valódi valóság próbáját.

természetesen nagyon örülök, ha régebb óta fiatalok is jelentős számban ott vannak hasonló gyűléseken. helyes és örömteli, most sem volt másként. csakhogy legalább ennyi korombelit láttam, kicsit talán idősebbeket, kicsit talán fiatalabbakat. nem beszélve arról, hogy olyan nagyon nem kellett a fejemet kapkodni, hogy nálam jóval fiatalabbakat is lássak - sajnos ilyet is egyre könnyebb találni.

én ettől nem érzek rángatózásig feszítő örömöt, mint egyes tiszások. ez a dolgok természetes menetrendje egy néppártnál. mint ahogy tiszás rendezvényeken is hasonló megoszlást látok, ami szintén teljesen rendben van.
mi következik ebből? a reddit bugyraiban és visszhangkamrás Facebook-csoportok rejtekeiben nyilván semmi.