Egyértelmű, hogy csupán az érzelmi sulykolásból kiindulva nem érthetjük meg Trianon igazi tragédiáját, és pont ez a pőre, vulgárnacionalista hozzáállás az, ami totál tévútra visz bennünket, amikor azokat a folyamatokat szeretnénk felvázolni, melyek a Monarchia szétveréséhez vezettek.

A Monarchia pontosan attól is volt erős, hogy ezeket a vulgárnacionalista törekvéseket egy ideig - ha nem is éppen tökéletesen -, el tudta nyomni. És ez különösen azért volt nagy dolog, mert példának okáért 1849 - nagyon fontos, hogy nem ‘48, hanem ‘49 - és Trianon között nyílegyenes vonal vezet, kiindulóponttól a végpontig. (Itt persze kitérhetnénk - és oké, ki is kéne térnünk - arra, hogy ez a folyamat tulajdonképpen a tatárjárás óta megindult, de itt és most koncentráljunk a politikai felhatalmazásra.)

A Kossuth-féle függetlenségi idea és nemzetállami elképzelés világos felkérdezés volt az ország nemzetiségeihez.
Felnyitotta a szemüket. Ja, kérem, hogy ezt így is lehet? A magyarok azt követelik, hogy saját maguk döntsenek a sorsukról, saját szabályrendszerrel, saját közegükben? Rendben, remek, mi is ezt akarjuk!

Egy olyan sokszínű - és ez abszolút kúl - közösség, mint a Habsburg Birodalom, csak birodalmi ethosszal lehet működőképes. A 19. századi megszilárdulásához meg egy olyan zseniális elme háttérmunkája kellett, mint a marxista történelemtudomány által - mai napig kiható módon - befeketített és karaktergyilkolt Metternich.

Pontosan tudta, hogy a birodalom ellenfele a demokratikus és nacionalista gondolkozás, és amennyiben bármelyiket is hagyják elburjánzani, úgy menthetetlenül vége van. Mert ha azt mondjuk, hogy adekvát törekvés a magyar függetlenség kívánása, akkor és ott, akkor mitől kevésbé adekvát a román vagy a szlovák törekvés? Attól, mert azok az adott területek soha nem képezték egyikük tulajdonát sem? Istenem, az emberi történelem egésze arról szólt és valamelyest szól, hogy városok és akár földrészek is gazdát cseréltek. Attól van valakinek több joga egy területhez, mert legalább 500 éve birtokolja? És ez mennyivel relevánsabb, mint arra hivatkozni, hogy hiába az 500 év, ha bőven többséget alkot adott helyszínen egy teljesen másik nemzetiség?

‘49-es alapokon állva nem vonható kétségbe egyetlen nemzetiség elszakadási törekvése sem.