van ám esztétikája a panelházaknak is, olyan értelemben persze, mint a vonaton konstansan szünetelő térerőnek, hogy ne mondjam azt internetnek, különben volt valamikor valami, amit internettónak neveztek, amit most meg is nézhetnék, ha lenne internet, de ugyebár nincs és fölöttébb rendkívüli mód zavaróan beszélgetnek három üléssorral arrébb, valami lehetetlen affektáló stílusban valamiről, ami akkor se érdekelne, ha a zajszűrő fülhallgató hiányában valamit is értenék belőle, így is elég csak a halvány zaja meg az affektálás, meg nem is fülhallgató, amit minek hívnak így, amikor nem a fülemet hallgatom, hanem amit a fülembe közvetít, mindegy, olyan ez az esztétika, mint a sóval behintett Karthágó, ami egyfelől, ha jól emlékszem Badiny Jós fejtegetéseire (különben sem Badiny, sem Jós nem volt, Ferenc igen, de Jorcsik, jó, az anyja volt Badiny), akkor amúgy is Kardhágó, mint ahogy Koppenhága meg Kappanhágó, másfelől honnan a jó égből lett volna elég sójuk a rómaiaknak arra, hogy egy nagyvárost azzal szórjanak föl, mekkora hülyeség ez, nem beszélve még arról, milyen tökéletesen kurva drága lett volna az, Hannibál ide vagy oda, mert mondjuk Scipio elég gazdag volt, de amúgy is a harmadik pun háborút követte volna ez, az meg arrébb volt, mint Hannibál, továbbá az is érdekes, hogy aki utoljára bevette Karthágót, az szintén Scipio volt, jogilag unokája az elsőnek, vérileg nem és állítólag megkönnyezte a város lerombolását, ez is mindegy, a leromló panelházak esztétikája tud csodálatos lenni, de az egészet elfelejtettem, mert megint affektál az a hülye