szögezzünk le egy meglehetősen fontos dolgot, mielőtt itten túláradna a f️$zkodás: pszichológushoz járni nem butaság, nem gyengeség, nem férfiatlanság avagy nőietlenség, hanem felelősségteljes és adott esetben példamutató.

poénkodni ugyanakkor szinte mindennel lehet - sőt, a baloldaltól azt tanultam, hogy inkább kell és a szinte szócska is elhagyható -, ez meglehetősen könnyen felfogható distinkció, de ebben a hogy is mondjam, meglehetősen sok irányban tapasztalható módon intellektuális kihívásokkal küzdő világban és össztársadalomban nem árt nyomatékosítani bizonyos felmerüléseket.

mert hát miközben örömmel és rosszízűen tudok számos eseményen Boénkodni, közben a belem kifordul attól a móditól, ahogy a magyar társadalom egy része a késő kádári posványban ragadt módon képes vinnyogva, böfögve heherészni azon, ha valaki tekintettel van a mentális egészségére és ezért szándékozna is valamicskét tenni.

tudom, hogy a kommancs kiképzőtiszt 1983-ban a kopaszokkal ezt máshogy gondolta el, csak éppen egyáltalán nem érdekel.