megesett a szívem Dobrev Klárán.

mert egy családi perpatvart kiteregetni, ha annak nincs a közvélemény felé releváns vonzata - mondjuk nem hallgatja le egyik házastárs a másikat, hogy azzal politikai indokok mentén megpróbálja tönkretenni vagy nem kell rá kihívni a rendőrséget, hogy csak kettőt említsek -, egyszerűen nem helyes. gondoltam ezt arra a cikkre utalva, amiben hosszan ecsetelgették, miket csinált Gyurcsány a magánéletében és támasztották alá mindezeket pártbéli forrásokkal.

nem érdekel, nem helyes. ez nem újságírás, hanem vérbő propaganda, most éppen a Tiszának kedvezve. és átéreztem Dobrev szavait, akinek anyaként valóban nem ilyen beszélgetéseket kéne folytatnia kisfiával.

szokás szerint csakhamar kiderült, hogy a kommancsot semmilyen esetben sem ajánlatos megsajnálni, mert azt is kihasználják, hogy neked volt gyerekszobád.

joggal kárhoztatható azok eljárása, akik Gyurcsányról írtak - továbbra is fenntartom, ez helytelen és alávaló, ha Gyurcsány, ha nem -, de ellenkező jelzés hiányában, feltételezem, az igazságról beszéltek.
most meg Dobrev, aki egy hete a joggal sértett anya szerepében tetszelgett, párttársaival nem csupán felült a ‘90 utáni talán legalávalóbb és leggyalázatosabb közéleti rágalmazásának vonatára, de többekkel együtt vezetői is annak.

tanulság? soha ne sajnáld a kommancsot, mert a neveltetésedet is gyengeségként fordítja ellened.