lehet persze hisztériázni Orbán tegnapi mondatain, de a helyzet mégiscsak úgy áll, hogy a római matrimoniumtól kezdve, Babilonon át, a szentföldi, ókori házassági jogon keresztül, érintve az érett, keresztény civilizáción belüli jogfolyamatokat, a házasság az, ami. van a - jellemzően - nyugati, modern embernek ez a lehetetlenül nagy arca, hogy én mindent jobban tudok, akkor is nekem van igazam, mit nekem több ezer év kiérlelt hagyománya és joga, nekem az smafu, hát SZERINTEM, én, Gipsz Jakab, jó napot kívánok, az nem úgy van, ahogy a remekjogászok szerint volt, innen, az aluljárós vietnámi pho-falatozóból ezt én megszakértettem, akkor most tessék legyen szíves a világ úgy változni, ahogy azt ÉN óhajtom.

nem így működik a világ. vagyis dehogynem, sok esetben már így működik, de ettől ez még nincs jól. mert igen, kedves liberális hápogó, elég sok esetben mindegy, hogy te mit gondolsz. az is mindegy, én mit gondolok. ez nem benyomások szülte izé, ami nyugodtan húzhat ide meg oda is, nekem is, neked is, teljesen frankón, hanem hagyomány és jog. sőt, joghagyomány, és ki lehet b️$zni persze az egészet, mert neked per definitionem nem tetszik, de talán nem érdemes.

a zeitgeistre felhúzott áramlatok végül mindig elbuktak és maradt az, ami van: a Valóság nevű, gyakran kellemetlen és udvariatlan, de állandó lakótárs. ha mindig csak az számít, ami momentán menő vagy alkalmasnak tűnő, akkor valójában semmi sem számít. és persze lehet változtatni, de nem árt feltenni a kérdést: döbbenetes tudással és ismerettel felvértezett eleink erre miért nem éreztek kényszert? és ha az a megfejtésed, hogy csak azért, mert régen volt, akkor talán rossz helyen keresgélsz megfejtésért.