lehet bagatellizálni, de a probléma valós és nem is felróható: aki még nagyon fiatal és kezdő lépéseit teszi meg a közéleti palettán, az különösképpen kiszolgáltatott azoknak az erőknek, amelyek befolyásolni akarják őt. nem csak az a bizonyos negyedik hatalmi ágnak elkönyvelt sajtó, de még inkább a Híres Mberek️. akik bármit mondanak, bármit vesznek, bármit tesznek, bármit cselekszenek, nagy erővel bír. igen, már látom magam előtt, ahogy szólnak, na, a megafonos lenéző, de cseppet sem, sőt. hát persze, hogy hangosak. hát persze, hogy lázadoznak. hát persze, hogy nagy hangon állítanak olyanokat, amiket 5-6 év múlva valószínűleg nem pont úgy fognak gondolni. és ezzel a világon semmi gond sincs! erről is szól ez a kor, mi sem voltunk mások.
hadd üvöltsenek, amit akarnak, hadd gondoljanak, amit akarnak. teljesen frankó ez.

a probléma ott kezdődik - és itt lépnek be a képbe a Híres Mberek️ és a média -, amikor ebből a teljesen természetes élethelyzetből megpróbálnak aktuálpolitikai hasznot csiholni. azt hiszitek, az a spanyolviasz, mikor Sisi azt mondja, ha maradtak meg fideszes hallgatói, kérjék szakember segítségét? pár éve, ha jól emlékszem, Pink nyilatkozta, hogy republikánusok, akik fundamentális kérdésekben egy bizonyos témáról máshogy gondolkoznak, ne hallgassák a zenéjét. konkrétan demokrata kampányrendezvényeken lépett fel az amerikai szórakoztatóipar krémje, Beyonce-tól Lady Gagán át Katy Perry-ig. kicsit nagyobb és befolyásosabb nevek, mint az itthoniak. és ezzel nem Sisi, Azahriah vagy mások tehetségét vonom kétségbe - hiszem kétségtelenül azok -, csupán arra utalok, hogy globális szupersztárok, akiknek konkrétan milliárdos hallgatottságuk van és még ők is beleálltak ebbe a küzdelembe, akkora erők mozognak a pályán.

hogy ne mondjam, a világ jelenlegi talán legnagyobb sztárja, Taylor Swift a napi szinten százmilliókat elérő közösségi oldalain buzdított szavazásra és állt ki a demokraták mellett. nagyon nem elhanyagolható dolgok ezek - hogy mekkora sikerrel, azt persze láttuk és ez némi óvatosságra intheti finoman fogalmazva a hazai irányítókat, de ez egy másik kérdés.

magyarán szólva amit ma látunk, az nem a semmiből jött, hanem többszörösen kipróbált fegyver, igaz, felemás sikerekkel. lehet ebből politikai hasznot húzni? lehet. döntő hasznot? korántsem.

én még azt sem gondolom, hogy ezek az előadók tudatosan, egyeztetve tennék mindezt. szerintem erre jóval kevesebb az esély, mint arra, hogy a szórakoztatóipar bizony mindig is a leginkább balos befolyásolások által mozgatott terep volt, így hellyel-közzel ott ez a természetes. az Egyesült Államoktól Magyarországig. de itt térek vissza a kezdeti gondolatomhoz: hát csoda, hogy ilyen közegben, ahol és akik a KÚLSÁGOT a színpadról hirdetik és körülötted közel sem mindenki, de számosan skandálnak valamit, ott X, Y és Z inkább úgy dönt, hogy legalábbis kommunikációsan asszimilálódik, leginkább hallgat, nem ágál?

a szavazófülkében, egyedül, megfelelési kényszer nélkül, az már egy egészen másik kérdés - és megnézzük jövőre, igazam van-e vagy sem -, de Szókratésztől Rod Dreherig sokan leírták már, sokféle módon és tanulságokkal, hogy a politikai értelemben inkább konzervatívabb ember - hívjuk ezt jobboldalinak, patriótának, etc. -, kevésbé harcos, kevésbé akar beleállni, kevésbé térítene, főleg egy inkább ellenségesebb környezetben. pláne, ha idoljai és barátai egy része is ehhez a környezethez húz.

nem mindenki akar folyamatosan küzdeni, még ha a szíve és esze egyértelmű irányba is húz és ezt szubjektíven abszolút megértem. más kérdés, hogy sikereinkhez a folyamatos küzdelem kell, amely küzdési kényszert a, mondjuk így, politikai értelemben vett baloldal teremtette meg, de ezt sem itt tárgyaljuk ki.

szóval sok látnivaló nincs itt, maximum azt tekintve, hogy ennyire nyilvánvalóan ezt a fegyvert idehaza még nem vetették be, ezért itt és most hazai sikeréről, sikertelenségéről sem tudunk beszélni, maximum külföldi példákból következtetni. nekem csak ez ebben a szomorú, ahogy a fiatalokat akarják kihasználni és használni. mert mi finoman szólva sem kedveltük azt, amit Gyurcsány szimbolizált, de nem akartam, hogy erről a véleményét elmondja egy zenész, amikor a koncertjén voltunk. nem azért mentünk.
az a személyes megérzésem, hogy a fentiekben egyébként nekem van igazam és tavasszal ezt látjuk is. ki ledöbbenve, hogy nahát, akkor ez sikerült, ki örömködve, hogy nahát, a fesztivál az tényleg nem kampányrendezvény, nem is tartják annak a résztvevők sem.