56 éves az emberiség egyik legnagyszerűbb teljesítménye, amikor a fél világ csak ámultan ült a tévék és a rádiók előtt, azon csodálkozva, hogy egyáltalán lehetséges ilyesmi.

Neil Armstrong, majd őt követően Buzz Aldrin a történelem során először egy idegen bolygó felszínére lépett, s mindezt olyan technikai tudással felvértezve tették, amelynek alsó hangon a százszorosa lapul most a zsebünkben.

56 év alatt nem találtuk fel a repülő autókat és nem hódítottuk meg a Naprendszert, hogy letegyük az Alapítvány alapkövét, helyette azon ügyködünk, hogy nagyobb felbontású legyen a telefonok képernyője és pár megapixellel élesebb fotókat készíthessünk ezekkel az eszközökkel. erre megy a technikai fejlődés, a belé öntött milliárd és milliárd dollárok ezt segítik elő, hiszen a hidegháború is véget ért.

nem akarunk többé a csillagok között háborúzni
és nincs már két szuperhatalom, ami ebben is a farkát méregetheti; hiszen végül erről szólt az egész.

ettől függetlenül az űrkutatás és az űrtechnológia fontosabb és gyümölcsözőbb terület, mint valaha.
ilyen évfordulókon jó egy kicsit elmélázni azon, hátha mégsem csak sárkányfogvetemény vagyunk.

hogy léteznek még bámulatosan bátor emberek, akik hasonlatosak azokhoz a pionírokhoz, akik egykor lélekvesztőkben vágtak neki az óceánoknak, mert meggyőződésük volt, hogy vár rájuk valami a víz másik oldalán.
és akik ha szembesülnek is a posztmodern tagadással és a mindent megkérdőjelező nihilizmussal – mindazzal, ami megmérgezi a 21. századot is -, hát kiröhögik.

ahogy kinevette volna Daidalosz azt, aki odament volna hozzá, esküdjön meg rá, repülni lehetetlen, vagy Prométheusz azt, aki váltig állította volna, szerinte márpedig a tűz nem létezik, az csak a hatalom hazugsága.