elég sok olvasói levelet kapok különféle csatornákon, de ritkán érzem úgy, hogy valóban érdemesek a megosztásra. most viszont igen, mert egyrészt maximálisan kulturált, másrészt valóban hiszem, hogy tudunk normálisan vitatkozni akkor is, ha gyökeresen mást gondolunk a világról.

és igen, lehet naivnak tartani, de abban is hiszek, hogy tiszások is elolvassák az alábbi levelet és reagálnak rá. az íróját egyébként futólag ismerem, ez is hitelt ad a levelének.
szóval, olvassátok!
——
Kedves Trombi,

Láttam pörgetted Magyar Péter kongresszusát. Mi is követtük a bátyámmal, csak ő szociológus és tiszás én pedig politológushallgató vagyok és inkább fideszes. Jobboldali neveltetést kaptunk szüleinktől., csak ő a jobbikos irányba ment el, aztán miután bebuktak Jakabék, a Tiszában találta meg a kapaszkodót.

Nálunk állandó téma a politika így tehát, képzelheted a családi ebédeket – hallanád öregapámat, aki nem igazán kedvelné a kádáros posztjaidat. Nem mertem még neki megmutatni…

A lényeg az, hogy nekünk, a társadalomtudományok iránt érdeklődőknek ez a kongresszus olyan volt mint egy VB-döntő. Csak hát bármennyire is várta a bátyám, kénytelen volt elismerni: nem láttunk sok gólt.

Testvérem ugyanis nagy elvárásokkal ült le, én szkeptikusabban. Ő folyton folyvást azt bizonygatta nekem: a Magyar Péter ezt oda fogja tenni. A bennfentesség látszatát igyekezett nekem mutatni: ő kapott ilyen meg olyan infókat, hogy itt csúcsigazolások lesznek, bejelentések, erről fog beszélni mindenki!

És a kongresszus elkezdődött, és a fivérem érdeklődése szépen lassan tendált lefelé. Az elején még lelkes volt, aztán a kínosan unalmassá váló előadások során egyre többször nézegette a telefonját, olyan volt mintha a Harry Pottert nézné meg századjára. Érdekli, de nem is.

A jelöltállítás elmaradása csalódásként érte. Persze, elővette az összes létező magyarázatot, csak egyet nem: nincsenek jelöltek. Elkezdte nekem szakkifejezésekkel magyarázni, de én is társadalomtudós vagyok, átláttam rajta. Úgy magyarázta a bizonyítványt, mint egy klasszikus magyar edző a vereséget. Kifogás-generátor. És persze ne tagadjuk, Magyar Péter beszédét várta csak, a végén. Persze, mi mást várhatott volna? Hiszen csak Magyar Péter van, meg a beszédei. Másból nem áll a Tisza.