amúgy tökre igazat adok Skrabski Fruzsinának, nem mintha ennek valódi vagy akár érzékelhető relevanciája volna. irigylem azt a naivitást, amivel őszintén hiszi, hogy mindig, mindenhol meg kell kísérelni a párbeszédet. (amúgy persze elfogult is vagyok az esetében, mert életem egyik legkimagaslóbb dokumentumfilm megtapasztalását többek között neki köszönhetem. amit Biszkuval műveltek - a szó abszolút pozitív értelmében -, az a hazai dokufilmkészítés mindenkori topjába helyezi a filmet. legyen meg a neve is: Bűn és büntetlenség.)

de a lényeg most itt az ugye, hogy megérte-e neki bemenni Marxihoz. hát persze, hogy nem érte meg. Marxi ugyanis nem sajtó, hanem a mindenkori balos értelmiség, illetve globalista kör üzenőfüzete. ha valakiket le akarnak nyomni, legyenek akár azok körön belüliek - és Fegyőr ügynök úr azóta is szakadatlan lelkesedéssel végzi önön megszüntetésük tevékenységét, _háthiszenmost_ ezt kérte a Párt, Faludy időnként persze színes zsírkrétákkal rajzolt visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy egyes komcsik az utolsó pillanatukban is éltették azokat, akik utolsó pillanatukat elhozták - avagy körül kívüliek, azt ott kísérlik meg.

számos embert nagyra tartok, aki elment oda, nekem is volt meghívásom, de teljesen fölösleges. ha győzöl, semmit sem hoz. ha szűken kikapsz, akár csak percekre, azt pedig kivágott Reels és TikiTaka videókban tudják pörgetni. hiszen ezért lett kitalálva.

de továbbra is irigylem az idealistákat, mert a boldog élet ígéretéhez szerintem messze ez az attitűd vihet a legközelebb.