én is így szoktam lenni egy-egy törvényjavaslat hallatán. gyakorlatilag mást sem teszek, csak felriadok hajnalonta, zavartan, mélabúsan pörgetem a törvényjavaslatokat és rettegek. időnként persze kacagok is, tud jókedvem is lenni törvényjavaslatoktól, olyankor színesek a hajnalok, lilán énekelnek a nyakkendők.
de a rettegés, az mindig ott leskelődik. néha ráérősen cammog a törvényjavaslatok nyomában, néha a nyakukba ugrik, úgy közelít felém.
a törvényjavaslatokkal.

mondtam már, gyerekek. nekem meglehetősen komoly részét teszi ki életemnek a politika, de ha nem lenne más, hova és tovább, ha ez tenné ki a domináns részét, hát bizonyosan megzakkannék. keressetek valami hobbit, az sokat segít a törvényjavaslatok ellen. az Orbán áfium ellen való Marxi orvosság. az nem segít.