Inkvizícióról és félreértett kereszténységről

Létezik egy vaskos félreértés, amiben cinkos az egész nyugati világ és az elmúlt évtizedekben a cukivá kényszerített Egyház is, megfertőzve egyes helyeken a felszabadítási teológiával és más baloldali elhajlással.
Ezek azok a mozgalmak, amelyek Jézusban egy jámbor hippit láttatnak, aki lunatikus mosollyal járta a vidéket, talán gyógyított, mindenkinek a számára legmegfelelőbbet mondta és persze mindenekfelett elfogadó volt. Ez utóbbi a legfontosabb!

Ugyanezek a gócpontok szeretik azt a hazugságot elhinteni, hogy az ókeresztény közösségek valójában koruk első kommunisztikus közegeit alkották. Ez már csak magától értetődő, akinek kalapács van a kezében, mindent szögnek lát.

Nekünk most elég annyit megjegyezni, hogy egy ártalmatlan, bolyongó férfitól bízvást nem rettent volna meg olyannyira a korabeli közeg politikai és vallási vezetése, hogy egy koncepciós pert követően kivégezzék. Az ártalmatlan szerencsétleneket, akik tömegeket mozgatnak meg, valójában és igazán soha nem bántja a hatalom, legföljebb látszatra, mert addig sem csinálnak az emberek semmi értelmeset.

Ugyanis Jézus elsősorban minden volt, csak nem toleráns. A tolerancia ugyanis nem keresztény érték, hát ez is milyen szomorú. Egy sor dolog elmondható róla, de ez nem. Hadd említsek meg néhány jézusi mondatot.

– Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. (Mt 10, 34)

– Most azonban, akinek erszénye van, vigye magával, ugyanúgy tarisznyáját is. Akinek nincs, adja el köntösét és vegyen kardot. (Lk 22, 36)

– Ha valaki nem fogad be titeket és szavatokra nem hallgat, úgy Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak (Mt 10, 14) [vö. azzal, amire egyébként az erőszakos térítéseket alapozták. nem kell, hogy tetsszen, de a kereszténység ilyen jellegű egyház volt, ezért is vált naggyá. létezik még pár ilyen, amelyek akár háborút is indítanak ilyen célokért, vö. keresztes háborúk. nekem NEM tetszik, de ettől még butaság a tényeket megváltoztatni.]

– Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta. (Mt 21, 12)

Némileg más képet látunk Jézusról, mint a gyerekeket maga köré gyűjtő, vizet borrá változtató-féle megközelítésben. Mindkettő ő, és egyik megismerését sem spórolhatjuk meg magunknak, feltéve, hogy az igazságra vágyunk.
Elég nagy tragédia, hogy Jézus képét sikerült eltorzítani, de rajtunk is áll, hogy ezen változtassunk.

——

Az inkvizíciónak (lásd még Szilvay Gergely korábbi írásait a témáról) eleve az volt a célja, hogy a perbe fogott embereket megtérítse. Ez nem felmentés, csupán tény. Az intézmény eredetileg azért jött létre, hogy a katárok eretnekségének elejét vegye, majd a közel 700 éves muszlim megszállást követően Spanyolországban alkalmazták, hogy ki tudják szűrni azokat a muszlimokat, akik csupán névleg lettek katolikusok, kiváltságaik megőrzése miatt, de továbbra is gyakorolták hagyományaikat.

Jellemző, egyben sokak felé titkolt momentum az Egyház hozzáállására, amikor Bourgeri Róbert IX. Gergely pápának úgy nyilatkozott, hogy célja az eretnekek megégetése, nem megtérítése, a pápa életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Ezen felül az is tény, hogy IV. Ince engedélyezte az inkvizíciós eljárásokban a kínzás alkalmazását. Nem kell ezt sem elbagatellizálni.

Még így is alig ismerünk olyan ügyet, ahol használták volna az eljárások során. Bernardo Gui, akit Eco hazugságai miatt szélesebb közönség ismer, több mint 600 eljárást folytatott le és egyetlen alkalommal került sor kínzásra. Ez is sok? Persze. A középkori jogbiztonságot ismerve elenyésző? Igen. Ha Yves Dossat kutatásait vesszük alapul, akkor azt látjuk, hogy az inkvizíció által perbe fogottak mindössze 1 százalékát adták át a világi hatóságok számára és 10-12 százalékuk kapott börtönbüntetést.
Sok vagy kevés? Nem tudom. Tények.

Érdemes még kitérni a Spanyolországban alkalmazott inkvizícióra is. Több ezer eset átvizsgálása után megállapítható, hogy az eljárások két (!) százalékában fordult elő kínzás. Sok vagy kevés? Nem tudom. Tények.

Akkoriban a világi hatóságok gyakorlatához képest az inkvizíciós eljárás összehasonlíthatatlanul kiszámíthatóbb, rendszerezettebb és végső soron humánusabb volt, elképzelhetetlenül nagyobb jogbiztonság mellett. Ettől még voltak ocsmány, magyarázhatatlan momentumai? Nyilvánvalóan. Mint ahogy az egész emberi történelemnek és számos olyan nagyra becsült, mai napig kultuszt élvező, akár szentté is avatott nagyságnak.

Mert ezek vagyunk mi, minden nagysággal és mélységgel.