nyilván nagyon kedvelem József Attilát, ebben nincs meglepetés. verset _csakazért_ sem posztolok tőle. emlékszem, milyen sajátságosan tragikus volt, mikor róla tanulva megtudtam, rájöttem vagy rávezettek, nem annyira túlzottan emlékszem már a mikéntre, szóval azt, hogy mindig késve érkezett meg. ha egy-egy korszakát nézzük, amit köteteiből levezethetően láthatunk, az szabályszerűen az, hogy amikor adott gyűjteménye megjelenik, hozzáférhetővé válik, akkor József Attila már nem az a valaki, akinek gondolhatták a legfrissebbnek vélt írásai alapján.

remek példa erre a Döntsd a tőkét, ne siránkozz-kötet. mire elkezdődik a hatóságokkal a cécó a könyv körül, azzal egyidőben az illegális mozgalom is kiveti magából, kiábrándultsága is erősödik és élete utolsó, költészetileg talán legérettebb éveiben a világon semmifajta kapcsolata sincs a komcsikkal. attól se lenne rosszabb, ha lett volna, de nincs. (e téma miatt is érdemes elolvasni garai lászló munkáját, a józsef attila identitásait, linkelem a poszt végén.)

de nem? önmagában az milyen meg nem értettség-élmény, hogy még mindig annak hisznek, aki már nem vagy. sőt, kevesen lehetnek ezzel tisztában, de Józsefnek volt egy rövid ideig tartó, kifejezetten jobbos időszaka is. Szántó Judit naplójából tudjuk, hogy megírt egy, “A n€mz€ti szcℹ️alizmus” című programszöveget, ami arra reflektált, hogy egyes hazai, alapvetően komcsi korifeusok állítása alapján a szocializmus nemzetközi dimenziója kifújt azzal, hogy a német munkások másfajta szocializmus mellett döntöttek, de Szántó elmondása szerint a költő ennek közlésétől az ő kérése miatt letett.

fiatalos hevületében még az is rendben van, hogy örökre béklyót tett Horger Antalra, az amúgy remek kutatóra, miközben Horger a költővel annak idején a saját véleményét közölte, nem oktatói minőségben.

mindenki változik, a maga lineáris tragikumában kevesen alkotják meg úgy életművüket, mint a szenzációs Radnóti, aki első kötetének első versében beszél arról, hogy ahol hevertek, eldőlt a szár, majd az utolsó Razglednicában sárral kevert vér szárad a fülén, miután mellézuhant.

(ez újfent zárójeles, tizenvalahány éve vagy talán régebben, kiadták a Bori noteszt, egy az egyben. a kiadványban ott volt a másolat, abban a formában, ahogy az exhumálás során előkerült. akkor meg is vettem, ma talán csak antikváriumokban hozzáférhető. ha létezik még kereskedelmi forgalomban, érdemes beszerezni.)

mi a tanulság? jó lett volna, ha valaki életében úgy igazán, nagyon szereti Józsefet. és persze nem ártott volna, ha - ahogy azt egyre többen pedzegetik - Gyömrői Edit nem kezeli félre, ami 100 év távlatából bajosan róható fel neki, de mégis. (azt amúgy tudtátok, hogy Kozmutza Flóra nevét, aki később Illyés felesége lett, Illyés soha nem írta le a verseiben, József iránti tiszteletből? meglehet, ez csak legenda, nincs most előttem az illyés-összes, de nagyon tetszik.)

ma néhány tablettával kezelni lehetne a betegségét. lehet, akkor nem alkotna ilyeneket. lehet, akkor boldog volna. szerintem az utóbbit választaná.

Garai hivatkozott dolgozata: https://mek.oszk.hu/07300/07302/07302.pdf