ha arról az egykoron létezett, úgynevezett régi világról beszélünk - ancien régime, mondja a bennem élő klasszika-filológus - , nekem könnyedén eszembe jutnak a Titanic utasainak túlélési mutatói. talán kevesebb volt a f€minizmus, nota bene, egyenlő választójog sem akadt, teljesen cinizmusmentesen a női önkiteljesítés és magától értetődő tanulási lehetőségek buktatókkal voltak teli, de ha előállt egy olyan szituáció, ami hála Istennek ma nagyon ritka és _csupán_ annyi volt a kérdés, ki fog meghalni, a válasz gyakorlatilag egyértelmű volt.

a nők majdnem fele még a harmadosztályon is életben maradt, ugyanakkor a férfiak egyharmada sem élte túl az első osztályon. a nők 87 százalékát kimentették, míg a férfiak több mint háromnegyede odaveszett.

bár a Cameron-féle mozi jócskán tett érte - számos nyilvánvalóan meglévő érdeme mellett -, hogy az akkori uralkodó osztályra és férfiakra úgy emlékezzünk, mint pöffeszkedő burzsoákra, ezek a férfiak tudomásul vették, hogy bizonyos helyzetekben a férfinak kell meghalnia, hogy a nők és a gyerekek élhessenek.

1912-ben ezen a napon indult útjára a Titanic.