120 éve halt meg Jules Verne, akit még az én korosztályom is inkább Verne Gyulaként emleget.

a Kétévi vakáción tanultam meg könyvet olvasni, A tizenöt éves kapitányon ment már teljesen karikacsapásszerűen, sírtam és máig tartó hatást tett rám Nemo kapitány, hetekig bóklásztam a Rejtelmes szigeten, bejártam az egész világot Grant kapitány gyermekeivel, elrepültem a Holdhoz Michel Ardannal, Hector Servadac-kal még egy üstökösre is, Lindenbrock professzorral a Föld középpontja felé vettem az irányt és most biztos kismillió dolgot kihagytam.

olyan, néhányak számára talán kevésbé művekről nem is beszélve, mint a Hódító Robur vagy a Várkastély a Kárpátokban, amely keserű, hazánkban játszódó sztorijával személyes kedvencem - bár a magyar fordítás totál fölöslegesen magyarította a szereplők egy részét, akik egyértelműen románok Vernénél, de ez a legkisebb baj.

Verne többször is tervezte, hogy hazánkba ellátogat, sajnos erre nem került sor, emlékeim szerint ebben egyszer egy merénylet okozta sérülése akadályozta meg. ez a Nantes-ből induló ügyvédbojtár millió és millió fiatalnak nyitotta ki a világot, élvezettel, műgonddal, tartalmasan, olvasmányosan. és ha őt méltatjuk, mindig gondoljunk idősebb Dumas-ra is, aki őszinte lelkesedéssel mentorálta, illetve nagyszerű kiadójára, Hetzelre.

kicsit szomorú, mennyire nem olvassák manapság, de talán ez csak időszakos. Villont évszázadokig alig ismerték, mire a romantika kezdetekor újfent felfedezték.