York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át, valami ilyesmit akartam mondani a csicsergős tavasz megérkeztével, hiszen kedves és tisztelt követőimnek alkalomadtán ilyen és ehhez hasonló bejegyzésekben kívánok kitűnő élvezettel terhelt hétvégét - amúgy érdemes az angol sorait is a III. Richárdnak megnézni, miközben ugyanazt jelentik, de Vas ebben is remek munkát végzett, valahogy még érzékletesebb az egész, emlékszem, egyszer az eszéki színházban játszottak egy Idiot nevű darabot, mondom, mi ez, látom, Dosztojevszkij, ja, akkor ez A félkegyelmű és a magyar nyelv csodája, hiszen az idióta és a félkegyelmű nagyjából ugyanaz, de mennyivel kifejezőbb emez, mint amaz, na, vissza a lényegre -, de az is eszembe jutott, hogy M. Gustave, úgyis, mint a Grand Budapest Hotel kiváló alkalmazottja, szavait mindig szavalással kezdte, amíg ki nem derült, hogy a 20. század Európája nem olyan hely, ahol sokáig lehet szavalni.

egyébként is meggyőződésem, hogy Wes Anderson a Grand Budapest Hotelben eljutott a Hollywoodból elképzelhető legjobb ábrázolásig, ami a közép-európai viszonyokat illeti. abban, hogy mindig jöhet valaki, aztán a másik oldalról is, aki értelmezhetetlen, de annál totalitáriusabb módon elveheti mindenedet és megölhet, ahogy egy ideig kulturálisan igyekszel az egész felett maradni, szinte karikatúraszerűen, csak hogy kivond magad az egészből, de persze rájössz, hogy ez lehetetlen és csak annyit mondasz, b️ssza meg. valahogy ez Közép-Európa a hosszú 20. században. nevetünk, próbálunk fenntartani egy illúziót, az ethoszt, hátha túléljük. valószínűleg nem, de ha mégis, csak romok és leépülés vár, meg valami szocreál romantika.

Zweig bevallottan ott van az ihletői között, de nem bevallva szerintem Mrozek is. bőven.

na mindegy. napsugaras, pihentető vasárnapot kívánok a tisztelt követőknek. értékeljük jó dolgunkat.