2 éve hunyt el TGM

Kertész Imre jegyzi meg - pongyolán idézem, kopott már a szoftverem és csak azért sem guglizom be, mert úgy mindenki tudná -, hogy nem értékeljük eléggé az életet. Pedig, állítja, nagy dolog lehet, ha végül halállal kell fizetni érte.
Tamás Gáspár Miklóssal, meglehet, semmiben sem értettem egyet. Jó, ez némileg túlzás. Ő is azt gondolta, hogy szörnyűséges alászállás állapotában leledzik a kultúra, a társadalom, jószerivel az egész világ. De azért mégis VAN és a VAN még mindig sokkal jobb, mint a NEM VAN.

TGM egyszersmind ellenfél volt. Valódi, nem olyan ócska szibarita váz, mint annyian a baloldalon. Nagyon mást gondolt magyarságról, jövőnkről, minden egyébről, mint egy jobbos? Ez már csak természetes. De gondolt VALAMIT. Mélyen, eltökélten gondolta, megalapozottan gondolta és akkor is szórakoztatóan gondolta, ha a valóságot tekintve sok értelme éppen nem is volt. Gondolta, ezen jelentős a hangsúly, főleg manapság, mikor a saját, józan agyukat egyre kevésbé használják az emberek. Remek publicistaként, de ez sem titok. (Néhány évtized múlva utoléri a sors ((amiben persze ő sem hitt és én sem hiszek)), és sokkalta inkább közíróként fogunk rá emlékezni, bármennyire is utálom ezt a szót, nem filozófusként.)

Azon kevesek egyikének bizonyult -, talán az utolsó kortárs balos -, akit érdemes volt olvasni. Már csak a stílus miatt is.
Nem kell őt halálában felmagasztalni, de lássunk tisztán: a rendszerváltoztatás megkerülhetetlen alakjáról beszélünk.

És ugye nem árt, ha tudjuk: nem attól érték az alkotás, hogy annak létrehozója milyen politikát tart megfelelőnek. Attól érték, hogy értékes.

Személyesen mindössze egyszer találkoztunk. A köztévében vezettem az Ez itt a kérdés című műsort, ott volt vendégem. Európáról, nyílt társadalmakról és egyebekről beszéltünk. Tartózkodó volt, nem haverkodott, miért is tette volna. Ám ettől még abban a szűk órában is kitüremkedett műveltsége. (Ahogy tisztelői és bírálói is megjegyezték, csodás volt TGM-ben, hogy egy műveltséget csillogtató körmondat érdekében akár oldalról-oldalra is képes volt változtatni meggyőződésén. Ami persze túlzás. Egy picit.)

Meg tudjátok, az ember csak elérzékenyül, ha a múlandóság meglegyinti. És rá kell döbbenni, hogy nagyon messze van már 1988, 1989 és 1990. Több idő telt el azóta, mint 1956 és 1990 között.
Letaglózó. De tényleg, egészen letaglózó.

A rendszerváltoztatás mára történelem és csak azok aktívak a mai napig a közéletben az akkoriak közül, akik nagyon fiatalon vettek részt az eseményekben. TGM meg hát már akkor sem volt fiatal.

Na, még egyszer: TGM valaki volt. És aztán ellenfél volt. Az nagyon messze van, de pozíció. Nem a semmi, nem a lenézendő, véletlenül sem a megvetendő. És bármilyen háborúban - szellemi színtéren is folyamatosan dúl - az ellenfeleket halálukban is becsülik.

Olvass TGM-et. Ismerned kell, nem szeretned.