amúgy van egy párhuzam, ami kb csak Carterre és Trumpra áll, mint amerikai elnökök: az elmúlt 100 évben gyakorlatilag csak ők ketten voltak azok, akiket számottevő, addigi politikai teljesítmény nélkül választottak meg, teljesen az eliten kívülről érkeztek. oké, Carter előtte volt Georgia kormányzója, de nemigen tudta róla még egy demokrata sem az ország másik felében, hogy kicsoda.
Trump nyilván ismert embert volt ennek előtte is, ez a politikai karrierre vonatkozik.

és az az igazság, hogy Carter egyáltalán nem volt olyan csapnivaló elnök, mint amilyennek az emlékezete alapján tűnik - ebben a tekintetben nem oszt, nem szoroz, de hivatali ideje alatt kaptuk vissza a Szent Koronát is -, de az iráni forradalom és az utána Teheránban foglyul ejtett több tucatnyi amerikai állampolgár kálváriája, illetve az olajválság okozta rossz gazdasági mutatók megpecsételték a sorsát.

volt számos sokkal rosszabb vezető, mint egy amúgy szimpatikusnak tűnő, baptista segédlelkész földimogyoró-ültetvényes, ha már annyit beszélünk az igazi Amerika szellemiségéről.