87 éve halt meg József Attila

még rémlik, milyen tragikus volt, mikor róla tanulva megtudtam, hogy mindig késve érkezett meg. igen, ez a legjobb megfogalmazása ennek. ha egy-egy korszakát nézzük, ami köteteiből simán levezethető, akkor általában szabályszerű, hogy amikorra az adott gyűjteménye megjelenik, akkor már nem az az ember, ama elképzelésekkel a világról, akinek gondolhatták volna a legfrissebb írásai alapján.

remel példa erre a Döntsd a tőkét, ne siránkozz-kötet. mire megindul a hatóságokkal a balhé a könyv körül, nagyjából azzal egyidőben az illegális komcsik is kivetik magukból, kiábrándultsága erősödik és élete utolsó, költészetileg megkockáztatom legérettebb éveiben a világon semmi kapcsolata sincs a kommunistákkal. attól se volna rosszabb, ha lett volna, de nem volt.

e téma miatt is érdemes elolvasni Garai László munkáját, a József Attila identitásait.
önmagában az eleve milyen egy meg nem értettség-élmény, hogy még mindig annak hisznek, aki már nem vagy. kevesen lehetnek ezzel tisztában, de Józsefnek volt egy rövid ideig tartó, kimondottan jobbos időszaka is.

Szántó Judit naplójából tudjuk, hogy írt egy, “A nemzeti sz️cℹ️️lizmus” című programszöveget, ami kb arra reflektált, hogy némely hazai, komcsi korifeusok szerint a szocializmus nemzetközi dimenziója kifújt azzal, hogy a német munkások más szocializmus mellett döntöttek, ám Szántó elmondása szerint a költő ennek közlésétől az ő kérése miatt elállt.

még az is érthető szubjektív okokból, hogy örökre béklyót tett Horger Antalra, az egyébként kiváló kutatóra, miközben Horger vele annak idején a magánvéleményét közölte, nem professzori minőségében. mindenki változik, a maga lineáris tragikumában kevesen alkotják meg úgy azt a bizonyos életművet, mint a szenzációs Radnóti, aki első verseskötetének első versében énekel arról, hogy ahol hevertek, eldőlt a szár, majd az utolsó razglednicában sárral kevert vér szárad a fülén, miután mellézuhant.

amúgy csak zárójelesen: tizenvalahány éve vagy még régebben kiadták a Bori noteszt. A kiadványban ott volt a másolat, pontosan abban a formában, ahogy exhumálás közben előkerült. meg is vettem, ma talán csak antikváriumokban hozzáférhető. ha létezik még kereskedelmi forgalomban, érdemes beszerezni.

tanulság, az nincs, mint az életben általában. simán jó lett volna, ha valaki életében úgy igazán, de nagyon szereti József Attilát. meg persze nem ártott volna, ha – ahogy azt egyre többen pedzegetik – Gyömrői Edit nem kezeli félre, ami lassan 100 év távlatából nehezen róható fel, de mégis.

manapság tablettákkal kezelni lehetne betegségét. (Faludy írja, hogy egyszer italoztak Józseffel, aztán arra lett figyelmes, hogy József csendesen, hangtalanul sír, szemei alá tartva a poharat, amelybe csak gyűlnek a könnyek, lassan töltve azt.) elképzelhető, akkor nem alkotna ilyeneket. elképzelhető, akkor boldog volna.