kb közmegegyezés a magukra adó irodalmárok között, hogy a Ki lesz a bálanya? az egyik legerősebb bemutatkozásnak számít az elmúlt lassan több mint fél évszázad drámái között, de simán önjogán is méltán lehet remekműnek nevezni.

Csurka erre a szintre talán a Deficittel tudott fellépni még egyszer - de mivel nem vagyok szakember, csak egy laza csávó, aki szeret olvasni és nézni, ez máshogy is lehet -, ámde drámáinak nagy része a mai napig megállja a helyét: játszhatóak, jól mutatják meg az individuum vívódásait, az értelmiség problematikáir és _sajátos_ különbékéit.

Csurka egy sor dolgot ki mert mindani, amik mára a magyar jobboldali fősodornak is alapvetéseit jelentik.
oké, jobboldali ellenzéke volt az első Orbán-kormánynak, de közben a nemzetpolitikai kérdéseknél nem volt kérdés, melyik gombot nyomják a frakciójában.

és hát akadtak szörnyű politikai balfogásai is, mert elsősorban író és vátesz volt. óriási taktikai hiba volt a 2002-es kampányhajrában azt hangoztatnia, hogy amennyiben a Fidesz győzelméhez szükséges, visszalépteti a második fordulóban jelöltjeit. így a miépeseknek azt üzente, őket nem is érdemes támogatni, úgyis egy helyre mennek a szavazatok. és látva, hogy milyen minimálisan maradtak 5 százalék alatt, meglehet, ezzel nem csak politikai karrierjére tett pontot, de a Fidesz akkori kormányzásának folytatására is.

de mindez ma már nem számít. csak az, hogy nagyon helyes, illő és üdvös, hogy egyre többen még inkább beemelik a fősodorba Csurka István örökségét. mondom ezt úgy, mint aki már évekkel ezelőtt is pont ugyanígy látta és tán elsőként tévéadásokat is szentelt ennek.
DEHÁT KI SZÁMOLJA!