pár tanulság

1. egyik választó sem szereti, ha hülyének nézik. amikor már a fél világ tisztában volt Biden mentális állapotával, a mainstream akkor is úgy tett, mintha ez nem volna egyéb, csak széljobbos konteó. és mikor tovább nem lehetett hülyének nézni az embereket, egy pillanat alatt megtették azt, amit egy perccel korábban nevetséges képzelgésnek minősítettek.
nem lehet átverni ilyen szisztematikusan az embereket. büntetnek érte.

2. vége annak a toposznak, hogy a spanyolajkúak demokrata pártiak. már most is majdnem a latinók többségének szavazatát elhozta Trump, de Florida földindulásszerű republikánus bázissá válása is az ottani spanyolajkúaknak köszönhető jelentős részben.
érthető módon a Latin-Amerikából érkezők leszármazottai sokkal konzervatívabbak és még kevésbé kaphatóak a társadalommérnöki rémálmokra. komoly tartalék ez a réteg a republikánusoknak.

3. a demokraták nem képviselik többé a munkásosztályt. elefántcsonttornyok delirálóit valami elképzelt dimenziókról annál inkább. az ő bajuk.

4. túltolták. nagyon.

5. Kamala Harris az egyik legkevésbé kedvelt alelnökből lett végül Messiás - már akiknél. a választók jelentős része az ennyire hamar bekövetkező, ennyire különböző prezentálást sem fogadja el - helyesen.

6. ekkora ellenszélben még soha nem arattak Amerikában nagyobb győzelmet. azt nem tudom, hogy a kevesebb több lett volna-e, de az biztos, hogy a klasszikus médiumok démonizálási monopóliumának és sikerességének vége. SNL ide, CNN oda.

+1. good bye, Mr. Pressman!