Churchill mondta az angliai csata RAF-pilótáira utalva, hogy a háborúk történetében még soha nem köszönhettek ennyire sokan, ennyire sokat, ennyire keveseknek.
így vagyok a Mecseki Láthatatlanokkal is, akik kilátástalan helyetben, reménytelen körülmények között is kitartottak és sikereket is értek el a szovjet megszállókkal, illetve magyarországi helytartóikkal szemben.

két sztorim is van ehhez. az egyik személyes, bagatell. még gyerek voltam, a ‘90-es évek végén, talán pár évvel később, mikor a pécsi Fidesz-csoport felvette tagjai közé az egyik jelentkezőt, aki - mint ebből már sejteni lehet - felvételét kérte. szégyellem, de nem emlékszem már a nevére pontosan. tagja volt a Mecseki Láthatatlanoknak és akkor is csak néztem, micsoda büszkeség egy igazi hőst látni itt.

a másik pedig, hogy tudomásom szerint az utolsó ostromlott, magyar vár is a Láthatatlanokhoz köthető, amikor egyik csoportjuk befészkelte magát Máré várába, amit a szovjetek lőttek is becsülettel.

igazi, hamisítatlan, magyar hősök voltak.