utálok fölöslegesen angol kifejezéseket használni, de valamiért a wishful thinking nekem jóval kifejezőbb, mint a vágyvezérelt gondolkozás. talán azért, mert a magyar megfogalmazás túlontúl elviszi a fogalmat valami költői magasságba, az angol meg szikárabb, de mindegy is.

és a baloldaliaknak valami folyamatos berögzülése, hogy soha nem a tények, az előzmények ismerete és egyebek alapján alkotják meg a véleményüket, hanem vágyaik alapján. teljesen mindegy, mekkora kapcsolata van annak a valósággal, hiszen abszolút reális szcenárió, hogy amikor semmi különös nem történik, akkor is hetente 3, de inkább 5 százalékkal nő a Tisza támogatottsága, hát érted, ez így működik, alighanem ebben a tempóban a Szakértők️ tálalásában ‘26-ra elérjük a 142 százalékos szimpátiát is.

miközben persze nagyon sokat kell dolgozni a sikerért, mi ezért indulunk mindig lépéselőnyből, ami nem föltétlen az azonnali kedveltséget, de mindenképpen a győzelmet illeti: mert nem a bombasztikus megoldásokban bízunk, ami úgy alles zusammen jellemzi a baloldali filozófiát és teljesen leegyszerűsítve úgy fogalmazható meg, hogy igen, elérhető a Földön a Paradicsom, talán már holnap is, csak szavazz ránk és hadd vegyük el a pénzed, adók vagy keretlegények formájában, míg a jobboldal azt mondja, hogy nem, nagyon sajnálom, a Földön soha nem lesz Paradicsom a történelmi időkben. viszont ha velünk dolgozol, csak rajtad áll, mennyire tudod megközelíteni.

és aki mindig fantáziál, az általában lemarad a realisták versenyében.