a világon semmi gondom azokkal, akik Mu-kontinensről, Atlantiszról vagy egyéb helyekről származtatják a magyarokat, aztán szkíta, sumér és hun elméleteket hoznak fel. és egyebek. nem tudom, mi lehet mindebből az igaz, nem fáj és különösebben nem is villanyoz fel, ha bármelyik többé-kevésbé igaz vagy éppen hamis. sőt, az se, ha teljesen hamis, amire van esély, lévén ezek az elméletek egymásnak gyakorta ellentmondanak.

egy bizonyos logikai gondolatmenetet viszont egyszerűen nem értek - a levezetése nem tőlem származik, csupán megismétlem.

ha és amennyiben valamely részben igazak az elméletek, amelyeket hanyagul emlegettem és ezekre hivatkozva vindikálják maguknak egyesek azt a föltevést, hogy a magyarok múltja így és úgy, majd aztán felbuzdulva ecsetelgetik, hogy legősibb, legtökéletesebb nemzet, etc., akkor azzal hogy, hogy nem számolnak, amennyiben mindez úgy igaz, ahogy gondolják, hogy a világon nemigen volt még olyan kultúra és nemzet, ami akkorát hanyatlott és annyira jelentőségéből vesztett, mint mi, nem igaz?

értitek, remélem. mi büszkeségre okot adó van abban, hogy egykoron hatalmasak voltunk - állítják- , a világ tán legjelentősebb, legkorábbi, mindent megalapozó kultúráját adtuk - állítják -, ma pedig egy kis, jóllehet példásan küzdő és kitartó, no de mégiscsak uszkve 15 millió műveltségét őrző nép? ez nem tűnik sikersztorinak.

én legalábbis nem akarnék a saját kultúrámról így vélekedni, de szögezzük le, semmi gondom vele, ha bárki így tesz és bárki, bármit gondol.