“Holnap is fel fog kelni a nap” – írtátok nekem legalább százan még az este folyamán.
Tényleg felkelt. De könnyebb nem lett semmivel. Nehéz most mit írni.
Az első szó, ami eszembe jut, az a köszönet.
Köszönet annak az embernek, aki sosem hátrált meg, sosem adta fel, szembement az őrülettel és mindent, de tényleg mindent megtett egyetlen dolog miatt: hogy megvédje a saját országát.
Nem lehetek/lehetünk neki elég hálásak.
Köszönök mindent, Orbán Viktor! Köszönöm!

A második szó, amit most érzek, az a csalódás. Az emberek tegnap döntöttek. Nem úgy, ahogy szerintem ennek hazának hasznára válna. De döntöttek, mégpedig elsöprően fölényben. Megkérdőjelezhetetlenül. Ezt mindenki el kell fogadnia. Nehéz, de muszáj. Tiszteletben tartom, és elfogadom.
A győztesnek gratulálok és remélem, hogy Magyar Péter megszolgálja a magyar emberek belé vetett bizalmát. Most minden az ő kezében van. Hogy helyes-e ez? Meglátjuk. Ez kellett a magyar népnek. Hát nézzük.

A harmadik szó, az a sokk. Sokkoló, ami tegnap történt. De semmi nem tud minket eltántorítani attól, hogy felálljunk és újrakezdjük. Mert most ez következik. Magunkba kell nézni, utána a másikra, és össze kell tartanunk. Beszélgessünk, beszéljük ki magunkból. Szükség van rá, hogy megújuljunk.

Sok dolgunk van. De erősek vagyunk, és el fogjuk végezni a munkát. Újraszerveződünk és erősebbek leszünk mint valaha! Mert bármi is történt tegnap, az igazság a ki oldalunkon van. Ezt ne felejtsétek el!

Egy dologban viszont biztos vagyok: a világ legjobb miniszterelnöke még nem fejezte be! Ott lesz az elsősorban, ahogy 40 éve mindennap. Én bízom Orbán Viktorban. Bíztatok Ti is! Eddig is megoldott minden akadályt, ezt is meg fogja oldani.

Együtt újra erősek leszünk és győzni fogunk! Hamarabb, mint gondolnánk.
Hajrá Patrióták, hajrá Fideszesek!