Közel vagyunk – mégis nagyon távol.

Európai Unió történetében még soha nem fordult elő, hogy egy aktív háborúban álló ország csatlakozását erőltették volna. Ukrajna uniós felvétele ma nem technikai kérdés, nem adminisztratív folyamat, hanem sorsdöntő ügy Magyarország és egész Európa számára.

Ez nem elméleti vita.
Ez létkérdés.

Ha egy háborúban álló ország az EU tagjává válna, az Európai Unió közvetlenül válna érintetté a konfliktusban. Az elhamarkodott csatlakozás nem a béke irányába mutat, hanem egy visszafordíthatatlan, háborús pályára állítaná Európát.

A magyar emberek békét akarnak.
Nem fegyveres konfliktust.
Nem gazdasági összeomlást.
Nem megszorításokat és bizonytalanságot.

Nem akarjuk, hogy a magyar családok pénzét Brüsszel bürokratái, Ursula és Weber, valamint hazai kiszolgálóik a tiszások az ukrán háború feneketlen kútjába öntsék. Nem akarjuk, hogy megszorítások, elvonások és újabb terhek sújtsák a magyar embereket azért, hogy egy háborút és az ukrán “államot” finanszírozzanak.

És azt végképp nem akarjuk, hogy magyar fiatalok idegen uniós zászló alatt, idegen háborúban harcoljanak. Ahogy a tiszások bukott tábornoka mondta “ ha baj van berántunk mindenkit” Na ezt nem akarjuk! Nem! Nem! Soha!

Magyarország ellenállása nem akadékoskodás.
Magyarország ellenállása a béke melletti kiállás.

Nekünk Magyarország az első.
Nekünk a magyar családok biztonsága az első.
Nekünk a szuverenitásunk az első.