Orbán Viktor hétvégén egy korábban nem hallott, rövid, de annál fontosabb történetet osztott meg, ezt itt szó szerint olvashatjátok:

„Én emlékszem arra, amikor 1999-ben fölhívott az amerikaiak akkori elnöke, Clinton elnök úr, és arra kért, hogy tekintettel arra, hogy a háború magasabb fokozatba kapcsolt az akkor még létező Jugoszláviában és ott angolszász katonák is vannak, nyissam meg a második frontot, nyissam meg a déli, Magyarország szempontjából déli frontot, és támadjuk meg a szerbeket ezt a frontot megnyitva, vagy legalábbis lőjük őket Magyarországról a Vajdaságon keresztül egész föl Belgrádig.

Tehát, hogy önök nem kerültek akkor háborúba, ahhoz az kellett, ahhoz az kellett, hogy az akkori kormány az amerikai elnök direkt kérésére azt mondja, hogy no sir. Ha akkor olyan miniszterelnökünk van, aki csak annyit tud, hogy yes sir, akkor önök nyakig álltak volna mindannyian, nyakig álltunk volna abban háborúban. Mint ahogy kérdeztem is az elnöktől, hogy én értem a javaslatot, elnök úr, és akkor az a háromszázezer magyarral, akkor még ott annyian voltunk, akik azonnal ott ellenséggé válnak meg fogollyá, azokkal mi lesz? Azokat, hogy védjük meg? Azokkal mit csinálunk? És mondom, ahova lősz, onnan vissza szoktak lőni.
Szétlövessük Szeged városát? Ez a terv? Hódmezővásárhely? Makó kampó? Vagy hogy? Hogy lesz ez?

És akkor abban maradtunk fenn, miután egy héttel később NATO-csúcs volt esedékes Washingtonba, hogy ezt majd megbeszéljük személyesen. Soha többé nem hozták elő. Lehet nemet mondani. Ha van vér a pucában!”

️ Most ismét háború dúl a szomszédunkban! Nem mindegy, hogy ki dönt arról, hogy belépünk-e vagy kimaradunk!