Tolkien a tündérmesékről

Talán nem gondolták volna, de J. R. R. Tolkien, A gyűrűk ura szerzője, a fantasy kiváló művelője írt egy híres tanulmányt a népmesékről – pontosabban tündérmesékről (fairy-stories), ami nem pont ugyanaz, mint a népmese, mivel szerzői művek és a fantasy is beletartozhat, de a mi hősmeséink-varázsmeséink is ebbe a kategóriába esnek.

Tolkien megvédi a népmeséket a szokásos vádaktól, miszerint gyermekeknek valók és nem racionálisak. Mint írja: teljesen racionális, hogy a békához megy hozzá a királylány, mivel eme világban a béka elvarázsolt királyfi, nem pedig béka, és meg lehet váltani. Az átkok általában valamilyen határátlépés eredményei, azaz, hacsaknem gonosz erők okozzák, morális és más korlátok átlépésének eredményei.

Tolkien arra is rámutat, hogy a tündérmesék nem gyermekeknek szólnak, legalábbis nem csak gyermekeknek. A magyar népmesekutatás tud róla, hogy a népmeséket pár évtizeddel ezelőttig elsősorban a felnőtteknek mondták felnőttek, felnőtt szórakoztatási forma volt. ÉS nem tíz percig tartott, hanem akár másfél óráig is.

Mindenesetre érdemes elolvasni Tolkien elemzését, ami egyébként A gyűrűk urára is erősen hatással volt. De hogy miként keletkezett a híres fantasy-regény, arról többet tudhatunk meg a Tolkien és C. S. Lewis barátságáról szóló kötetből. A két írónak volt egy kis klubja, ahová összejártak, és ott csiszolgatták egymás történeteit, leendő regényeit. Tolkien pedig igen meglepődött, amikor a hobbiból írt regénye élete vége felé hirtelen világhíres lett.