A láthatatlan erőszak – hogyan ismerd fel a pszichopatát?

De mégis minek mentél hozzá, ha egyszer bántalmazó pszichopata? – bizonyára sokak hallották már ezt a kérdést, amikor az állandó párkapcsolati veszekedéseikről, a másik dominanciaharcairól és állandó lekicsinyléseiről, esetleg fizikai atrocitásokról is panaszkodnak. S tényleg: miért megy hozzá valaki egy „bunkóhoz”?

A pszichopatákról/szociopatákról az a képzetünk él, hogy ők a filmek hideglelkű, számító gyilkosai. Ez valóban igaz, ám eltereli a figyelmet a mindennapi pszichopatákról, akik a társadalom 1-4 százalékát teszik ki: kétharmaduk férfi, egyharmaduk nő, és általában nem gyilkolnak, csak épp pokollá teszik partnerük életét. Az okai nem teljesen világosak, egyes klasszifikációk szerint a szociopátia veleszületett, a pszichopátia pedig kisgyermekkori kóros szeretethiány miatt alakul ki, melynek következtében az illető saját magát helyezi szeretet középpontjába. Ez felnőttként abban is megnyilvánulhat, hogy a saját magáról készült képeket teszi ki a szoba falára vagy az asztalra.

Ez lehet akár a saját festménye is saját magáról, a pszichopaták egyik trükkje ugyanis, hogy művészléleknek tettetik magukat: bugyuta verseket írnak, festenek. Emellett a pszichopaták többsége okos, és a külvilág felé elbűvölő.

De hogy mehet hozzá egy értelmes, okos nő egy pszichopatához, vagy vehet egy értelmes, okos férfi pszichopata nőt? Nem „jön le”, hogy bunkó, öntelt és bántalmazó? Nem jön le. A pszichopátia kapcsolaton belüli dinamikája három fokozatú. Az első időszak a „beetetés”: ekkor a pszichopata „bájgúnárkodik”, a nem létező jó oldalát mutatja, kedves, sármos, aranyos, figyelmes, sőt még sajnáltatja is magát; csakhogy mindez számára irtózatos energiákba telik, mivel színészkednie kell. Ez a szakasz évekig is eltarthat, és általában azzal ér véget, hogy a pszichopata szorosan magához köti többnyire empata (együttérző személyiségtípusú) áldozatát, általában gyermekáldás által. Ha a pszichopata férfi, akkor akár le is beszélheti feleségét a saját karrierről, hogy tőle függjön. Másrészt ez nem biztos, hogy bekövetkezik, mivel a pszichopaták utálnak dolgozni, többnyire csak látszatmelót végeznek, és „gazdatestet” keresnek.

A második fokozatnál már setjhető, hogy valami nem stimmel, de ekkor a modern élet gyors tempója miatt nem derül ki minden: intézni kell a családi ügyeket, ügyes-bajos dolgokat. Ha például az egyik szülő sosem hajlandó mesét olvasni, vagy egyenesen a konfliktusban leli örömét, az árulkodó lehet. Ekkor már a pszichopata megkezdi a nagy hadműveletet: a másik önbecsülésének romba döntését.

Lekicsinylő megjegyzések, a másik állandó ugráltatása, apró hibák felnagyítása a jellemző erre a szakaszra. Botrány akkor nem robban ki, ha a – többnyire empata – fél teljesíti a pszichopata minden kívánságát, és agyondolgozza magát. A pszichopata megpróbálja elvágni kapcsolataitól a másik felet, és mindinkább magától függővé tenni a másikat egzisztenciálisan, anyagilag, jogilag is. Mivel sok energiája van, és előre gondolkodik, ezért „bizonyítékot” gyűjthet a másik ellen, legyen szó papírokról vagy épp veszekedések felvételéről.

A harmadik szakasz a bosszúé azután, hogy az empata megtagadja a szolgáltatásait, vagy egyenesen megpróbál kilépni a kapcsolatból. Ekkor a pszichopata pokollá teszi a többiek életét. Három esetben indítja el a pszichopata: ha már leírta a társát, és dobta őt (ezt tette Holhos Jánosné, a „nikotinos gyilkos”); ha a társa dobja őt (mivel félti a „gazdaállatot”); végül ha kideríti a társa, hogy pszichopata, és leleplezi, egyben szembesíti. A műveletet általában megelőzi az, hogy társáról elhíreszteli, hogy megőrült, „kettyós”, nem kell komolyan venni, ezzel elvágva a segítségkérés útjait – azaz a pszichopata előremenekül. Az is előfordulhat, hogy például a válópert nem a bántalmazott, hanem a bántalmazó pszichopata indítja el. Mivel a pszichopata le akarja győzni a másikat, és szeret szerepelni, ezért élvezi a tárgyalásokat, akkor is, ha vesztésre áll.

Egy észak-magyarországi apuka, Vince és két fia élete (a neveket és helyszíneket megváltoztattuk) azután lett pokollá, hogy egyikük pár évvel ezelőtt új anyát kért a Jézuskától karácsonyra. Vince addig egy nagy cég középvezetője volt, aki korán ment el otthonról és későn ért haza. Ekkoriban azonban otthagyta állását, hogy saját vállalkozását vigye otthonról. Az új anyát kérő gyermek pszichoszomatikus tüneteket is produkált, a családpszichológusnál pedig nem rajzolta rá az anyját a családrajzra. Az édesapa még reménykedett, hogy lehet tenni valamit, és párterápiára is el akarta vinni feleségét. A feleség, az egyébként általános iskolai tanárként dolgozó Melinda azonban az első egy-két alkalom után nem volt hajlandó többet terápiára járni. Vince elkövette azt a hibát, hogy miután utánaolvasott a dolgoknak, szembesítette feleségét a pszichopátiájával. Emellett a saját vállalkozásból kevesebb pénz folyt be. Ezek miatt Melinda beadta a válókeresetet, igényt tartva a család egész vagyonára. A férj próbált vele peren kívül megegyezni, de az asszony az utolsó pillanatban mindig visszalépett az ügyvédek által véglegesített megegyezéstől, így maradt a peres megoldás. De a pszichopata asszony nem csak egy pert indított. Rögtön testi bántalmazás miatt is beadott egy keresetet, amit azonban gyorsan vissza is vont. Később előfordult, hogy a saját fiára hívta ki a rendőröket, mivel az véletlenül homlokon találta airsoft pisztollyal. A gyermekek elmondása szerint azzal fenyegetőzött, hogy az apjuk börtönre fog kerülni, ők meg árvaházba. Utóbbit el is intézte, a gyám egy karácsony előtti napon elvitte a nagyobbik fiút egy nevelőotthonba. Vince, az apuka próbált nevelőszülőket keríteni a gyermeknek, hogy kihozzák onnan, de az anyuka egyik megoldásba sem egyezett bele, hiába könyörögtek neki a gyermekek. Végül Vince megbeszélte a fiával, hogy mondja azt, az anyjához szeretne kerülni, mert csak így tud kijönni a nevelőintézetből. Ezután indított gyermekelhelyezési pert az anyuka. Ezzel párhuzamosan feljelentette az apukát gondatlanságért is, ami büntetőügy. Az öt éves kálváriának az vetett véget, hogy a gyermekek akkorák lettek, hogy meghallgatta őket a bíróság, ahol egyértelműen az apjukat választották. Az anyjuk azóta is zaklatja az egész családot. Hozzátartozik az ügyhöz, hogy az anyuka annak ellenére, hogy ő kezdeményezte a válást, nem akart elköltözni az egyébként férje pénzén felépült ingatlanból, mivel azt a sajátjának tekintette, s csak bírósági felszólításra költözött el onnan. Külön problémát okozott a családnak, hogy a családsegítő és a gyámügy végig szülői kooperációra szólította fel a feleket, holott a pszichopata nem tud kooperálni, és kompromisszumot sem köt.

A pszichopata bántalmazó nem olyan, mint egy agresszív alkoholista – sokkal rosszabb. A pszichopatáknak ugyanis nincs lelkiismerete, ezért nem lehet a lelkükre beszélni sem. Ha úgy tűnik, hogy mégis, akkor az csak számító színjáték. Velük kapcsolatosan elterjedt a mondás: „nem szeretnek, nem szoronganak, nem tanulnak”. Többnyire agyban nagyon intelligens, de nagyon alacsony érzelmi intelligenciájú emberek, akiknek mások szenvedése okoz kéjérzetet. A szenvtelenségükre és amoralitásukra jellemző, hogy a nikotinos gyilkos azért ölte meg a szomszéd kislányt, hogy kipróbálja, működik-e a szer. De nem kell feltétlen gyilkosságra gondolni: azt is élvezik, ha össze tudnak veszejteni ismerősöket, családtagokat. Ha kiprovokálják otthon a veszekedést, akkor beindul az örömközpontjuk. Végül előfordul, hogy teátrális öngyilkossági jelenetet rendeznek, akár megijesztés céljából, akár ugratásból. Jó tudnunk, hogy az olyan mesék, mint a Jancsi és Juliska, a Hófehérke és a hét törpe vagy a lusta Szuszáról szóló népmese boszorkány szereplői is a pszichopátia jeleit mutatják.

Ha egy ismerősünk arra panaszkodik, hogy a kollégája ócsárolja a munkáját, de ő maga valójában csak látszatmunkákat csinál, melynek nincs eredménye, esetleg főnökként „oltogatja” a munkatársakat, mindenki gyomorgörccsel megy miatta munkába, háromszögezik, azaz összeveszejt kollégákat, akkor kezdhetünk gyanakodni. Érdemes rákérdezni pár apróságra: jellemző-e az illetőre a cinikus lárvamosoly (amikor csak a száj mosolyog, a szem és az arc nem)? Robothangon beszél-e? Szokott-e tükrözni, azaz ha szembesítik, akkor a vádlót vádolja-e ugyanazzal? Van-e humora? Jellemző-e rá a hét fő bűn? Agresszív-e, szereti-e a konfliktust? Szokott-e nagyokat hazudni? Bocsánatot kért-e valaha valamiért? Háromszögezik-e?

A pszichopátia jellemzőti Hervey Cleckley és Robert E. Hare írta le. Cleckley listája szerint a pszichopátia jellemzői: felületes báj, amit fel is használ ahhoz, hogy elérje céljait; téveszmék hiánya és a patológiás gondolkodás más jeleinek hiánya; idegeskedés hiánya; megbízhatatlanság; őszinteség hiánya; a megbánás és szégyenérzet hiánya; a szociális normák szándékos megszegése; ayenge ítélőképesség és a saját hibáiból való tanulás hiánya; kóros egocentrikusság, szeretetképtelenség; öngyilkos szándékok, bár ritkán valósítja meg; empátia teljes hiánya; személytelen, unalmas szexuális élet; felelőtlenség.

Hare listája: felületesség, rábeszélőképesség, felületes báj; felsőbbrendűségi érzés; beteges hazudozás; fortélyosság, ravaszság, manipuláció; megbánás és bűntudat hiánya; sekélyes érzelmi tapasztalatok (a valódi érzelmek rövidek és öncélúak); érzéketlenség, az empátia hiánya; a saját tettekért való felelősségvállalás megértésének hiánya; ingerekre való igény, hajlam az unalomra; élősködő életvitel; gyenge viselkedési gátlás; reális hosszú távú célok hiánya; lobbanékonyság; felelőtlenség; fiatalkori bűnözés; korai viselkedési problémák; szabálytalan, válogatás nélküli szexuális partnerek.

Pszichopatákról szóló filmek:
Lepkegyűjtő, 1965. Rendező: William Wyler. Író: John Fowles. Pszichopata szereplő: Freddie Clegg (Terence Stamp).
A bárányok hallgatnak, 1991. Rendező: Jonathan Demme. Pszichopata szereplő: Hannibal Lecter (Anthony Hopkins).
Egy ágyban az ellenséggel, 1991. Rendező: Joseph Ruben. Írta: Nancy Price. Pszichopata szereplő: Martin, a férj (Patrick Bergin).
Elemi ösztön, 1992. Rendező: Paul Verhoeven. Pszichopata szereplő: Catherine Tramell (Sharon Stone).
A tehetséges Mr. Ripley, 1999. Rendező: Anthony Minghella. Piszhopata szereplő: Tom Ripley (Matt Damon).
Most már elég! 2002. Rendező: Michael Apted. Pszichopata szereplő: Mitch Hiller (Billy Campbell).

A pszichopátiáról szóló könyvek:
Robert D. Hare: Kímélet nélkül – A köztünk élő pszichopaták sokkoló világa. Háttér, 2011.
Martha Stout: Szociopata a szomszédom? Édesvíz kiadó, 2020.
James Fallon: A pszichopátia belülről - Egy agykutató utazása agyának sötét bugyraiba. Park kiadó, 2021.

(Megjelent a Mandiner hetilapban 2024 áprilisában.)