Jön a TISZA – és végre, végre elhozza nekünk a projektalapú oktatást és a valóság megnézését, bár ilyen eddig is volt, de fátylat rá!

„Orbán Viktor szakvizsga és érdemi gyógyítói tapasztalat nélküli egészségügyi államtitkára” – ezzel az epitheton ornansszal jellemezte a TISZA-vezér minden lehetséges alkalommal Takács Pétert, az orvosi diplomával, négyéves rezidens orvosi tapasztalatokkal és közigazgatási szakvizsgával rendelkező, majd a teljes egészségügyi ranglétrát végigjárt szakembert,

hogy most ugyanaz a TISZA-vezér oktatási miniszternek válasszon egy pedagógus minősítés, sőt, pedagógus diploma és közoktatásbeli tanári tapasztalat nélküli oktatáskutatót.

Ami önmagában véve abszolúte nem dráma – csak kár, hogy itt az elmúlt két évben arra lett kondicionálva a nép, hogy aki nem az adott szakma legtipikusabb művelőjeként élte le eddigi életét, az ab ovo alkalmatlan egy szakpolitikusi pozícióra.

Nézzük inkább az „oktatáspolitikai” interjút, amelyet a leendő miniszterelnök készített leendő beosztottjával, az oktatásiminiszter-jelölttel – ha Havas Henrik lennék, már rég kiakadtam volna azon, hogy egy jogász belekontárkodik a szakmámba; de mivel nem Havas Henrik vagyok, hanem csupán egy pedagógusdinasztia tagja, épp csak szikár tényellenőrzés jelleggel villantanék fel néhány részletet.

„Olyan alternatív, eddig ki nem próbált dolgokat lehet csinálni, amit egyébként rengeteg országban csinálnak. Projektalapú oktatás, ki a természetbe, a valóságot megnézni” – veti fel Magyar Péter, aki ennél nyitottabb kapukat már nem is igen döngethetne.

Lannert Judit természetesen nem szól vissza neki, hogy „ne vicceljünk, ez Magyarországon is létező gyakorlat”, de ezt ne rójuk fel neki – melyikünk oktatná ki a mindenre elszánt rajongótáborral bíró leendő főnökét ország-világ előtt élő adásban?

Amúgy például ha csak az elmúlt hétre szűrve rákeresünk a „projekthét” kifejezésre, sok egyéb mellett a következőket találjuk: húsvéti projekthét és digitális témahét zajlott a Derecskei Bocskai István Általános Iskolában (érzelmi és közösségi nevelés, környezeti tudatosság, hagyományőrzés, mozgás és ritmusérzék, kreativitás, kommunikációs készség – ezeket fejlesztették a húsvéti héten, míg a digitális napokon a kritikai gondolkodás, a logika, a digitális készségek, biztonság és tudatosság, valamint a kommunikáció és az együttműködés állt középpontban).

S sorolhatnánk; mintha volna itt orbáni vívmányként például egy „Határtalanul” program is, amelynek keretében a hetedikesek barangolhatnak határon túli magyarlakta területeken, állami finanszírozással ismerkedve történelemmel és földrajzzal (is) a helyszínen, élményszerűen.

Meghökkentő továbbá, hogy miközben Lannert Judit (joggal) szorgalmazza a társadalomtudományos műveltség és az érzelmi intelligencia fejlesztését, egyidejűleg kifejti: a matematikára „lehetne több órát szánni, de ha van etika meg nagyon sok egyéb tantárgy, akkor ez ugye nem fog menni”. Elismerve, hogy a szakember sok-sok éve alaposan kutatja az oktatást, tanári oldalról mégis furának tűnik, ha valaki egyfelől problémának tartja a diákok túlterheltségét és mentális állapotát, valamint a tananyag sok-sok külön tantárgyra való szétbontását, másfelől viszont

a beszélgetősebb-szabadabb, ráadásul interdiszciplinárisabb tantárgyak terhére növelné a matematika óraszámát.

A nyolcadikos etikatankönyv például csoportos projektfeladatok és gondolkodtató kérdések formájában érinti többek között a pszichológia, a médiahasználat, a fogyasztói és pénzügyi tudatosság, a fenntarthatóság és az európai uniós ismeretek területét.

A legérthetetlenebb azonban mégis az, amit az oktatáskutató a kritikai gondolkodásról mond: „kiirtották, ugye nem véletlenül, hogy a nemzeti alaptantervben sincsen, egy másik szót használtak rá, a megértő gondolkodást, nem tudom, tehát igazából nem sok értelme van, tehát, hogy effektíve nem is szerepel a NAT-ban” – állítja a leendő miniszter.

a NAT-ban konkrétan szerepel a médiával kapcsolatos „kritikai beállítódás kialakítása”, magyarból a különféle szövegek „kritikus és etikus használata”, valamint az ítélet, kritika, jótanács megfogalmazására való képesség;

történelemből a „történelmi folyamatokkal, eseményekkel és személyekkel kapcsolatos eltérő álláspontok” kritikus értékelése; a Magyar Péter által leszólt állampolgári ismeretek keretében pedig a „nyitott, érdeklődő és kritikus polgári mentalitás”, amellyel a tanuló, „ha szükséges, kritikusan viszonyul emberi cselekedetekhez, magatartásformákhoz”. Hogyan fedezhető fel ebben a kritikai gondolkodás „kiirtása”?

Francesca Rivafinoli cikkének linkje kommentben!