Keresztény választási útmutató 25 pontban

Realista keresztény politikai megfontolások 25 pontban politikáról, hatalomról, háborúról, közbeszédről, egyenlőtlenségről, polarizációról és sok minden másról.

1. A politika nem olyasvalami, ami eleve idegen a kereszténységtől, ezért a tisztaság érdekében távol kellene magunkat tartani tőle, a politikaellenesség nem következik a kereszténységből (persze opcionálisan választható a távolságtartás). De az is téves felfogás, ami csak a tökéletes politikát fogadja el. És a politikának nem feladata megoldani minden problémánkat. A Vatikánnak van útmutatója arra, hogy a katolikusoknak miként érdemes részt venniük a politikában, tehát a dolog nem eleve ördögtől való.

2. Az ember bűnös és esendő, ezért a társadalom is tökéletlen, ahogy a politika és a politikusok is. Nem a társadalom rontja meg az embert, bár visszahat rá, hanem eleve tökéletlenek vagyunk. Anyagi-technikai fejlődés létezik, a kultúra is egyre jobban rétegződött az évszázadok folyamán, de morális-intellektuális haladás nem igazán létezik, az emberi természet állandó és tökéletlen, nem lehet az embert tartósan megjavítani. Ráadásul a keresztény haladáseszmény, ha egyáltalán létezik, más irányba vezetne, mint amerre a felvilágosodás óta a balliberális progresszió akar minket vinni. Földi mennyország sosem lesz, a politikának nem dolga a megváltás.

3. Nem tetszik, hogy van hatalompolitika? Az olasz kereszténydemokrata pártról, mely 16-20 évnél sokkal tovább, majd’ negyven évig dominálta az olasz politikát, azaz minden kormánynak meghatározó része volt 1946-tól 1981-ig, azzal a címmel jelent meg 1989-ben egy kötet: Olasz kereszténydemokrácia: a dominancia politikája. Hatalompolitika volt, van és lesz, és csinálni kell, akkor is, ha gyakran csúnya.

4. A kereszténység a bűnösök vallása, a keresztény politika nem a tökéletesség politikája, és a keresztény politikusok nem tökéletesek, hanem bűnösök, más szóval tökéletlenek és esendők. A kortárs kereszténység szereti hangsúlyozni Isten megbocsátását a haragja helyett, talán érdemes így viszonyulnunk a keresztény politikusok esendőségéhez is. Hogy hol a határ bűnösség és „álkereszténység” között? Nehéz megmondani, nincs biztos válasz. Mariano Rajoy, az eredetileg kereszténydemokrata, de mára elmerkelesedett és kiüresedett Spanyol Néppárt 2011-2018 közti volt kormányfője új kötetében (El arte de gobernar – A kormányzás művészete) leszögezi: „Nincs senki, aki legbelül ne hordozna hiányosságokat és tökéletlenségeket.”

5. Lehet, hogy a politika piszkos, de kimaradni belőle öngyilkosság. Politika mindig volt és mindig lesz, politikamentes állapot a bűnbeesés előtt volt, azóta viszont van konfliktus, van történelem és van politika.

6. A második században a Római Birodalomban az üldözés és elnyomás hatására elszaporodnak a császárok számára írt keresztény petíciók, például Szent Jusztinusz mártír, Szardeszi Szent Meliton, a frígiai Hierapolisz püspöke, Apollinarisz, vagy Athenagorasz tollából. Meliton egyenesen a kereszténység hivatalos elfogadása mellett érvelt, szerinte a monarchia érdekeit az szolgálja legjobban, ha a kereszténységet teszi meg alapjának. (Lásd: Sáry Pál: Az ókeresztény állambölcselet vázlata).

7. A nem keresztény, hanem liberális-baloldali politikusok is bűnösök és esendők, maximum a mércéjük lazább vagy más. Lehet, hogy könnyebben megfelelnek saját mércéiknek, de nem csinálnak kedvezőbb politikát a keresztények számára, sőt.

8. Jobb egy nem hívő, de a keresztény szavazók érdekeit és értékeit jobban figyelembe vevő Donald Trump, mint egy privátim hívő, de keresztényellenes, radikálbaloldali politikát csináló Joe Biden.

9. Sőt mi több: a politikai hatalom Szent Pál, az ókeresztény szerzők és Aquinói Szent Tamás számára is isteni eredetű. Az ókeresztény szerzők – mind a konstantini fordulat előtt, mind utána – magától értetődően fogadják el az államhatalom létét: szerintük mindenféle hatalom Istentől ered, még a zsarnoké is. (Persze ez nehézség elé állítja a keresztény embert például a kommunista hatalommal kapcsolatban; és kérdés, hogy az Istentől valóság csak „engedés”, vagy valami pozitívabb.)

10. Hülyeség, hogy „elkélne már egy kis üldöztetés”, hiszen az előző, a kommunizmus történelmi léptékben mérve most ért véget. Az állam és egyház keresztény szemmel helyes viszonya a konkordancia, az együttműködés, egy irányba dolgozás, függetlenül a pontos viszonyrendszertől. Amúgy Európában számos államegyház van (Nagy-Britannia, Görögország, skandináv országok, stb.). Az állam részéről jogos lehet az egyházak rangsorolása azok társadalmi szerepe és történelmi érdemei alapján (ami bevett európai gyakorlat, például a németeknél és osztrákoknál is rangsorolják a felekezeteket). (Lásd pl.: Chad Pecknold: Christianity and Politics: A Brief Guide to the History.)

11. Külön keresztény politika akkor van, ha egy társadalomban van számottevő keresztény. Egy teljesen pogány vagy teljesen keresztény társadalomban nincs külön keresztény politika, mivel az elsőben nincs aki csinálja, a másodikban meg az egész politikum a kereszténységen belül van. A keresztény politikán többnyire a keresztény etikai alapelvek és társadalomszemlélet védelmét és érvényesítését értjük. A kereszténység minimális igénye Szent Ágoston elvárása az akkori politika felé: teremtsen békét, és hagyja békén a híveit. A maximális opció ellenben a keresztény középkor. Christopher Dawson angol történész úgy fogalmaz a középkorról szóló (azt pozitívan értékelő) munkájában, a Hit formálta civilizációban (Axióma, 2025): „a keresztény világnézet maga is kedvezett a politikai realizmusnak, mivel spirituális dualizmusa minden időbeli körülményt és intézményt mulandónak és ideiglenesnek tekintett.”

12. A keresztény politikusoknak demokratikus felhatalmazás birtokában joguk van keresztény elveket érvényesíteni, nem kell megadniuk magukat liberális vagy progresszív elveknek. Elvégre a liberalizmus és a progresszió is magabiztosan érvényesíti programját, amikor lehetősége van rá (és a liberalizmus nem csupán egy mindenkinek helyet biztosító keretrendszer, hanem egy külön program).

13. Ugyanakkor a keresztény politikusnak nem kötelessége a teljes keresztény program megvalósítása. Ha egyes programpontok megvalósítása kockáztatja, hogy a következő választásokon nem keresztény vagy egyenesen keresztényellenes politikusok kerülnek hatalomra, akkor nem feltétlen megfontolt dolog érvényesíteni eme programpontot (lásd például a vasárnapi boltzár kérdését). Ugyanis ha az ellenfél kerül hatalomra, akkor az addig megvalósított részleges keresztény program is veszélybe kerül. Ausztrália volt katolikus kormányfője, a nyugati világban populizmussal először gyanúsított (volt szeminarista) Tony Abbott például nem engedett az abortuszliberalizációs nyomásnak, de nem is szigorított, mert akkor a következő választáson még az is elveszett volna, ami megvolt. Az elvhűség és gyakorlatiasság furcsa, feszültséggel teli keverékére van szükség. Idegesítő módon biztos recept nincs, a lehetőséges és korlátok közt kell kormányozni.

14. A keresztény teológusok hagyományosan hangsúlyosan elismerték az állami szuverenitást – így tett például a modern katolikus társadalmi tanítást megalapozó XIII. Leó pápa is (Diuturnum illud, 1881; Immortale Dei, 1885).

15. A kereszténység ugyan egyetemes igazságigényt fogalmaz meg, de a nemzeti és állami mivolt egyáltalán nem ellentétes vele. Mivel megtestesült, korlátozott lények vagyunk, felelősségünk nem egyetemes, hanem lokális. Mindig voltak népek, és a nemzetekre tagolódás is megfelel a kereszténységnek. A szeretet rendjének klasszikus keresztény tana szerint felelősségünk családunk felé a legerősebb, utána jönnek a kisközösségeink, aztán a nemzet, és így kifelé, végül az emberiség. A megválasztott politikus a választóinak, a politikai közösségnek felelős, nem valami nagyobb egységnek. A klasszikus keresztény tanok szerint a nemzeti érdek követése is legitim (nyilván vannak morális korlátai, mint mindennek). (Lásd pl.: Nigel Biggar anglikán pap: Between Kin and Cosmopolis: An Ethic of the Nation.)

16. Ebből következően a politikai közösség nem köteles mindenképpen bevándorlókat befogadni; valamint joga van eldönteni, kit fogad be és kit nem, jogos a saját kultúra és rend védelme a migrációval szemben is (lásd az Axióma Migration and Christian Ethics című tanulmányát).

17. Kétségkívül nem szép dolog csúnya jelzőkkel illetni egymást, de ez is csak egy esendőség, és ha nem tetszik a mai közbeszéd, akkor olvassunk Szent Jeromost, aki többek közt a következő jelzőket használta – mondjuk így – vitapartnereire: „csaholó kutyáim”,; „inkább teknősként mászol, mint jársz”; „acsargó kutyák”; „te, emberek legostobábbja”; „ugyanazzal a pofával marcangolsz engem is”; „ékes ugatásod”; „ezeknek a veszett kutyáknak micsoda őrülete ez?”; „sok szörny született a földkerekségen (…), ám egyszer csak föltűnt Vigilantius”; „ó, te ostoba tökfej”; „ó, te világ végére száműzendő szörny!”; „kígyó nyelveddel és vad harapásiddal”; „megbokrosodott lovak”. Hasonlóképp, csak barokkosabban fogalmazott Pázmány Péter. A felfokozott hevületű közbeszéd esendően emberi dolog, amiben gyakran valóban kifogásolható dolgok hangzanak el, de nem olyasmi, ami hiteltelenít.

18. Nem tetszik a megosztottság? Akkor nem tetszik a demokrácia. A demokráciában verseny van, avagy rivalizálás, az pedig eleve megosztó. A tömegdemokrácia tömegesen megosztó. Az értelmes vita sem feltétlen visz közelebb az egyetértéshez, mert érzelmileg polarizálhat.

19. Nem tetszik az egyenlőtlenség? XVI. Benedek pápa szerint nem a puszta egyenlőtlenséggel van a baj, küzdeni a szegénység ellen kell. A magyar társadalom az EU-ban közepesen egyenlőnek/egyenlőtlennek számít. Számos nyugat-európai ország egyenlőtlenebb nálunk, már csak azért is, mert arrafelé nem volt kommunizmus, ami megpróbálta volna kivasalni a társadalmat. 2015-ben hazánk a 10. legegyenlőbb ország volt. Ma lényegében minden méréstípus szerint középmezőnyben vagyunk az egyenlőtlenségeket tekintve (lásd az Eurostat különféle bontásait). Firenzében 600, Angliában 800 éve ugyanazok a legnagyobb adót fizető családok.

20. XVI. Benedek írja: „Nincs olyan igazságos államrend, amely feleslegessé tenné a szeretet szolgálatát. Aki a szeretet meg akarja szüntetni, az arra törekszik, hogy az embert mint embert szüntesse meg. Vigasztalásra és segítségre szoruló szenvedés mindig lesz. (...) A totális gondoskodó állam, mely mindent magához von, végezetül olyan bürokratikus intézménnyé válik, mely a lényegeset nem képes nyújtani, amire a szenvedő embernek – minden embernek – szüksége van: a szeretetteljes, személyes odafordulást. Nem mindent szabályozó és uraló államra van szükségünk, hanem olyan államra, amely a szubszidiaritás elvének megfelelően nagylelkűen elismeri és támogatja a különböző társadalmi erőkből született kezdeményezéseket, melyek összekapcsolják a spontaneitást a segítségre szoruló emberekhez való közelséggel. (...) Az a fölfogás, mely szerint az igazságos struktúrák fölöslegessé tennék a szeretet gyakorlását, valójában materialista emberképet rejt: azt a babonát, hogy az ember csak kenyérből él – ez olyan meggyőződés, amely lealacsonyítja az embert, és éppen sajátosan emberi mivoltát tagadja.” (Deus Caritas Est)

21. A katolikus társadalmi tanítás irányelveket és ajánlásokat fogalmaz meg, de nem foglal állást olyan ügyekben, hogy például melyik adórendszer a jobb, ezt a gyakorlat és a lehetőségek döntik el. Az amerikai, katolikus Acton Intézet a szabadpiaci kapitalizmust tartja a legjobb gazdasági formának, mások a szociális piacgazdaságot, megint mások akár a hivatásrendi államot. Nincs egy jó konkrét megoldás, de legalábbis állandó vita van róla, hogy melyik az, és a körülmények is meghatározzák a cselekvési teret.

22. A korrupció csúnya dolog, súlyos bűn, de nem reális, hogy teljesen ki lehet küszöbölni a politikából, ahogy más bűnök földről való eltüntetése sem sikerült eddig (nem lesz örök béke sem, de ettől még törekedni kell a békére). Mariano Rajoy (nem barátja Orbán Viktornak) említett könyvében a korrupció elítélése és a politikusi hivatás megvédése közben megjegyzi: „Senki sem állíthatja magáról, hogy teljesen tiszta, mert ezt senki sem tudja garantálni.” A Transparency International szerint hazánk a legkorruptabb ország az EU-ban, de a Transparency módszertana komolyan vehetetlen, és érzeteket mér (emellett 13 különféle index egyesítése, stb.). A Világbank Enterprise Survey (2018–2021) szerint Magyarországon a vállalkozások kevesebb mint 10%-a tartja a korrupciót jelentős üzleti akadálynak – ez az EU egyik legalacsonyabb aránya. Az EU 9. Kohéziós Jelentésének objektív közbeszerzési mutatói szerint Magyarország a pályázati felhívás nélküli beszerzések tekintetében kiválóan teljesít (15% alatt), míg Finnország – a Transparency listájának 2. helyezettje – meglepően rosszul (20-30% között). A Fazekas–Czibik (2021) által kidolgozott PSQ (Public Spending Quality) index – amely négymillió EU-s közbeszerzési szerződés objektív elemzésén alapul – szerint a magyar régiók a korrupciókontroll dimenzióban (a 2013–2015-ös időszakban) 60 pont feletti eredményt értek el – ez kiemelkedő a kelet-közép-európai régióban.

23. Létezik az igazságos háború keresztény elmélete (Szent Ágostontól kezdve csiszolgatják). Eszerint egy igazságos háborúhoz szükség van egy igazságos okra, a helyes szándékra, a megfelelő arányosságra, egy kompetens autoritásra (nem indíthat akárki háborút, csak a megfelelő szuverén), arra, hogy a háború az utolsó megoldási lehetőség, végső eszköz legyen, és hogy reálisan legyen eshetősége a sikernek (a győzelemnek). A védekező háború folytatásának is egyik szempontja, hogy reális-e a siker. Persze ezen alapelvek konkrét érvényesülését a valóság rendkívüli összetettsége miatt gyakran nagyon nehéz meghatározni, de azért mégis alkotnak egyfajta egyszerre keresztény és realista irányelv-együttest. Azt mondani, hogy nem létezik semmilyen igazságos háború, azért téves, mert akkor semmilyen védekező háború sem igazságos. Lehet mondani, hogy senkinek nem kellene háborút indítania, csak hát a bűnbeesés óta rendszerint vannak háborúk, tehát az elmélet egyik feladata az, hogy reális és morális választ adjon arra az esetre is, ha például valaki igazságtalanul indított háborút, és reagálni kell valamit.

24. Harmadik félnek bizonyos körülmények fennállása esetén lehetősége lehet beavatkozni egy konfliktusba, de önmagában semmiféle kötelessége nincs beavatkozni egy háborúba (Ukrajnában sem). Nekünk sincs ilyen kötelességünk.

25. Szép dolog az idealizmus, de a realizmus bölcsebb. Létezik keresztény realizmus, Szent Ágoston a fő hivatkozási pontja. (Lásd pl.: Molnár Tamás: Utópia – Örök eretnekség.)
----------------------------------------------------
Ha tetszett a poszt, kedveld, oszd meg és kövesd be az oldalt!