Békés Márton: Világrendszerváltás

A lehető legjobb időzítéssel jelent meg Békés Márton, nemzedékem fontos konzervatív-jobboldali gondolkodójának Világrendszerváltás című könyve, ami geopolitikáról szól, de több, mint geopolitika. Az utóbbi években a geopolitika reneszánszát éli, befolyási övezetek, nagyhatalmak felemelkedése (Kína), a realista külpolitikai iskola újabb és újabb naugyéi jellemzik korunkat. Ahogy a közhelyes mondás tartja: érdekes időket élünk, de érdekes időkben nem biztos, hogy jó élni. Mindenesetre már sokat ismételt közhely az is, hogy a hidegháború végéig tartó biporális (az Egyesült Államok és a Szovjetunió) dominálta világ a kommunizmusok összeomlásával unipolárissá vált amerikai dominanciával, aminek csúcspontja talán a neokon demokráciaexportok és Amerika, mint a világ csendőre jellemzett, ez az unipoláris világ pedig a szemünk láttára változik át multipoláris világgá, azaz több nagyhatalom dominálta világgá (Amerika, Kína, Oroszország, India, stb.).

Békés Márton 16-ik kötetének alaptézise az, hogy a globalista-liberális nemzetközi rendszert felváltja a realista „nagytérrend”. Azonban Békés a geopolitikai eszmefuttatást filozófiával is kombinálja, nevezetesen Hegellel, azt állítva, hogy ez a nagytérrend a korábbi tézis és antitézis szintézise lesz.

Az első fejezet címe szerint harc folyik a 21. századért. A második fejezetben Békés egyfajta kooperatív realizmust vázol fel, miután ismerteti a realizmus történetét és mai irányzatait, természetesen Thuküdidésszel és a Peloponnészoszi háborúval kezdve, nem kihagyva Macchivellit és Hobbes-t, megérkezve Hans Morgenthauhoz, a modern külpolitikai realizmus atyjához és az ebből leágazó irányzatokhoz. Békés azért megjegyzi, hogy a realisták sem dobhatják ki az ablakon a morált és a nemzetközi jogot. A kooperatív realizmus tiszteli a civilizációkat, az egyoldalú világrend helyett mellérendelő világrendet, kölcsönös előnyökön nyugvó multipoláris és etnoplurális világrendet képzel el, az államok és birodalmak közti szinten nagytérrenddel.

A világok harcáról szólva, visszanyúlva Platónhoz, geopolitikailag pedig a brit Halford Mackinder klasszikus felosztására és Carl Schmittre alapozva a történelmet a szárazföldi és tengeri hatalmak rivalizálásaként értelmezi. Ez nem puszta technikai kérdés, hanem szimbolikus és egzisztenciális jelentőségű, más attitűd jellemzi ugyanis a kettőt: tengeri körbekerítés, szárazfödi kiterjedés; zárt szárazföld, nyílt tender. Egyben a mackinderi elképzelés is a békési értelmezés alapja, miszerint Eurázsia a világsziget, aminek szívtájéka a világtörténelem kulcsövezete. „íme a Föld legfőbb geopolitikai összefüggése: központi részen a kontinentális Világsziget, körülötte pedig a tengerben úszó Szigetvilág.” Békés szimpátiája egyértelműen a kontinentális hatalmakkal van.

A címadó fejezet, a Világrendszerváltás szerint most az unipoláris és multipoláris világrend közti átmenetben vagyunk. Carl Schmitt mondása látszik igazolódni: „a politikai világ pluriverzum, nem univerzum”. Jön fel Kína, a BRICS, India és mások. A kortárs történesek eme átalakulás kisülései.

A nagytérrendről szóló fejezet a kialakulóban lévő világállapotot kifejezetten szellemtörténeti módon, hegeliánus szintézisként értelmezi: „a nemzetállamok tézise és birodalmak antitézise után a nagyterek szintézise következik”. Jelen sorok szerzője nem hegeliánus, így nem látja szükségszerűségnek a hegeli szintéziseket, de a folyamatok kétségkívül a nagytérrend felé hatnak. Az utolsó két fejezet a mellérendelő világrendről és a titánok koráról szól.

Ritka megközelítés Békés Mártoné: hegeliánus geopolitika.

Békés Márton: Világrendszerváltás. Kommentár Alapítvány, Budapest, 2026.

(Megjelent a Mandiner hetilap előző számában.
Fotó: Kommentár Alapítvány)
-----------------------------------------------------------------------------
Ha tetszett a poszt, kedveld, oszd meg és kövesd be az oldalt!