Amerikai lap: A globális baloldal Magyarországon próbál szerencsét Magyar Péterrel; a Tisza finanszírozása homályos, és nem jön ki a matek, ha összehasonlítjuk az amerikai kampányokkal, és nem jön ki a matek a Facebookon sem egy ír közgazdász szerint, aki a balos közvélemény-kutatásokba is beleáll

Pontosabban: „Az USAID utáni globális progresszivizmus szerencsét próbál Magyarországon” – ez a címe Philip Pilkington ír közgazdász cikkének a The American Conservative-on. A cikk:

„Úgy tűnik, hogy a közelgő magyar választás a nemzetközi baloldal új taktikáinak próbája lesz.

2025 januárjában, hivatalba lépése után Trump elnök azonnal kiadta a 14169. számú elnöki rendeletet, melynek címe: ’Az Egyesült Államok külföldi segélyezésének újraértékelése és átalakítása’. Ez az elnöki rendelet közel az összes amerikai külföldi segélyprogramra 90 napos befagyasztást rendelt el. Egy héttel később Marco Rubio külügyminiszter a munka leállítására adott ki utasítást a külföldi segélyezés tekintetében. Röviddel ezután az USAID honlapja is leállt. Júliusban az USAID végleg bezárta kapuit, és a logót szimbolikusan eltávolították az épületről, amely egykor irodáit befogadta.

A USAID-et 1961-ben hozták létre azzal a céllal, hogy humanitárius segítségnyújtás révén ellensúlyozzák a szovjet befolyást a külföldi országokban. A program mögött az a gondolat állt, hogy ha humanitárius segítséget nyújtanak a rászoruló országoknak, az Egyesült Államok puha hatalma növekedni fog a Szovjetunióéhoz képest. Mire az USAID 2025 júliusában bezárta kapuit, az intézmény már messze eltávolodott eredeti küldetésétől. Úgy tűnt, hogy a szervezetet egyre inkább olyan politikai aktivisták vették át, akik a világszerte a progresszív liberális ideológia terjesztésére használták fel.

Amint a Trump-kormányzat a USAID-et, néhány emlékezetes példát hozott fel arra, mire költötték a szervezetből származó pénzeket, például azt az 1,5 millió dollárt, amelyet a DEI (’sokszínűség, egyenlőség, befogadás’ – ezzel foglalkozó részlegek nyíltak cégeknél, egyetemeknél, kormányzati intézményeknél szakmányban az USA-ban az előző években, és igen hasonlatosak a kommunista pártbizalmihoz – SzG) népszerűsítésére fordítottak szerbiai munkahelyeken. Ez a fajta ’woke diplomácia’ aligha erősítette az amerikai puha hatalmat külföldön. Inkább rontotta az Egyesült Államok nemzetközi hírnevét, mindemiatt miatt az ország a külföldiek szemében dekadensnek és furcsának tűnt, és végső soron megnyitotta a kulturális soft power hatásának terét olyan országok előtt, mint Oroszország és Kína, amelyek saját tevékenységüket ezekben az országokban vagy kulturálisan hagyományőrzőnek, vagy semlegesnek állítják be.

A Trump-kormányzatnak igaza volt abban, hogy felismerte, milyen káros hatással jár ez a fajta ’woke diplomácia’. De annak ellenére, hogy a kormányzat az USAID bezárásakor szinte komikus túlzásokra hívta fel a figyelmet, a szervezet őrületében mégis volt rendszer. Az USAID volt a progresszív liberális birodalom dobogó szíve, amelyet Washingtonban sokan szerettek volna elterjeszteni az egész világon. Az abszurd musicalek és képregények csupán egy hatalmas jéghegy csúcsa voltak.

Ezeknek a furcsa projekteknek az volt a célja, hogy progresszív liberális politikai hálózatokat építsenek ki a világ különböző országaiban. Az Egyesült Államok ezután a rendelkezésére álló eszközöket felhasználva népszerűsítette volna ezeket a hálózatokat, és biztosította volna, hogy azok hatalomra kerüljenek.

Bár az USAID polipja visszahúzta csápjait a globális színtérről, a hálózatok mégis megmaradtak. Ezeket a hálózatokat természetesen finanszírozás tartja fenn, de emberek alkotják őket, és ezek az emberek elkerülhetetlenül megpróbáltak alternatív finanszírozási forrásokat és alternatív hatalomgyakorlási módszereket találni. Mivel áprilisban parlamenti választások lesznek Magyarországon, Budapest a poszt-USAID globális progresszív mozgalom fókuszpontjává vált. Így példaként szolgál arra, hogy ezek a hálózatok hogyan fognak manőverezni egy olyan világban, ahol az USAID logisztikai támogatása és pénzügyi háttére már nem áll rendelkezésre.

A Tisza Párt finanszírozása némileg homályos. A jelentések szerint a párt 2025-ben 7–8 millió euró bevételre tett szert, ami nagyjából 8,1–9,3 millió dollárnak felel meg. A Tisza azt állítja, hogy ez a pénz kis összegű adományokból és ajándéktárgyak eladásából származik, de ez nem tűnik reálisnak. Hasonlítsuk össze ezt az Egyesült Államokkal! A 2024-es választások előkészületei során a Trump-kampány körülbelül 133,5 millió dollárt gyűjtött össze kis adományozóktól. Az Egyesült Államok lakossága 345 millió fő, míg Magyarországé körülbelül 9,6 millió fő. Ha a Tisza párt igazat mond, és bevételeit teljes egészében kis adományozóktól szerezte, az azt jelentené, hogy magyar állampolgáronként körülbelül 0,74 dollárt gyűjtött. Hasonlítsuk ezt össze a 2024-es Trump-kampánnyal, amely amerikai állampolgáronként körülbelül 0,39 dollárt gyűjtött kis adományokból.

Mondani sem kell, hogy az Egyesült Államokban a fizetések jelentősen magasabbak, mint Magyarországon. A magyar átlagfizetés alig haladja meg a havi 2200 dollárt (kb 720 ezer forint – SzG), míg az amerikai átlagfizetés havi 5200 dollár körül mozog (kb 1,7 millió forint – SzG). Ez azt jelenti, hogy ha elhinnénk a Tisza állítását, miszerint finanszírozása kis adományokból származik, akkor azt kellene feltételeznünk, hogy minden egyes magyar kisadományozó hajlandó a fizetésének 4,5-szeresét adományozni a Tisza kampányának, mint amennyit a Trump-szavazók hajlandóak voltak adományozni a Trump-kampánynak. Mindezt még azelőtt, hogy figyelembe vennénk, hogy az átlagos magyar egyszerűen nem annyira érdekelt a politikában, mint az átlagos amerikai. Bár a politika Magyarországon rendkívül megosztó téma, a magyar kultúra alapvetően kevésbé politikai, mint az amerikai kultúra. Ráadásul a politikai kampányokat nem ilyen módon finanszírozzák, mert az állam közvetlen támogatást nyújt minden olyan pártnak, amely elegendő jelöltet állít.

Orbán Viktor miniszterelnök nemrég kijelentette, hogy a Tisza Pártot ukránok finanszírozzák. Bár Orbán még nem szolgáltatott bizonyítékot, ragaszkodott ehhez, kijelentve: ’ez nem csupán feltételezés, nem csupán találgatás, nem csupán gyanú, hanem egy írásos jelentésben is szerepel, amelyet a nemzetbiztonsági bizottságnak nyújtottak be.’ Néhány nappal azután, hogy Orbán ezt a vádat megfogalmazta, a magyar terrorelhárítási rendőrség Magyarországon lefoglalt két ukrán járművet, amelyekben 40 millió dollár és 35 millió euró készpénz, valamint kilenc kilogramm arany volt. Nyilvánosan még nem került napvilágra bizonyíték arra, hogy a Tiszát Ukrajna finanszírozza, de a választások közeledtével ez még kiderülhet.

A jelenlegi magyar választásokon más súlyos szabálytalanságok is tapasztalhatók. Vegyük például a közösségi médiát. Magyarországon az X-et a magyar nyelv bonyolultsága miatt nemigen használják. A legtöbb magyar, még a fiatalok is, a Facebookot használja elsődleges platformként. Magyarország lakossága 9,6 millió fő, és körülbelül 6,5 millió Facebook-felhasználója van. Ha megnézzük a Facebook-kampányt, akkor elég szélsőséges szabálytalanságokat látunk az ellenzéki jelölt, Magyar Péter interakciói körül. Magyar összesen 830 000 követővel rendelkezik, ami jelentősen alacsonyabb, mint Orbán 1,5 millió követője, mégis lényegesen több interakciót generál. A cikk írásának időpontjában Magyar átlagosan 40 140 lájkot tudott generálni bejegyzésenként, míg Orbán csak 14 430-at.

Hogy megvizsgáljuk, mennyire szokatlanok Magyar interakciói, kiszámítottuk az egy bejegyzésre jutó átlagos lájkok számát a követők számához viszonyítva, és összehasonlítottuk Magyart három olyan prominens magyar politikussal, akik viszonylag nagy Facebook-táborral rendelkeznek: Orbán Viktor miniszterelnök (1,5 millió követő), Szijjártó Péter külügyminiszter (510 000 követő) és Orbán Balázs, a Miniszterelnöki Hivatal politikai igazgatója (108 000 követő). Az alábbi ábrán bemutatjuk, hogy az egyes politikusok hány lájkot kapnak követőnként. Amint láthatjuk, a követőnkénti lájkolások száma a politikai spektrumon belül egységes: a legtöbb magyar politikus körülbelül 0,01 lájkolást kap követőnként. Magyar viszont ennek az ötszörösét is elérheti – körülbelül 0,05 lájkot követőnként. Nehéz elképzelni, hogy ez természetes eredmény lenne.

Ezek az adatok erősen arra utalnak, hogy a Facebook befolyásolni akarja a magyar választások kimenetelét. Ez nem lenne példa nélküli eset. 2022 nyarán Mark Zuckerberg, a Facebook vezérigazgatója Joe Rogannek elmondta, hogy a Facebook cenzúrázta a Hunter Biden laptopjával kapcsolatos hírt a 2020-as választások előtti időszakban. Zuckerberg azt állította, hogy ez az FBI-tól kapott figyelmeztetésnek volt köszönhető, és jelezte, hogy nem örül annak a nyomásnak, amelyet a vállalatára gyakorolnak, hogy beavatkozzon a választásokba. Érdekes lenne tudni, mit gondol a Facebook arról, hogy a magyar ellenzéki jelölt ötször több interakciót kap, mint az átlagos magyar politikus.

Végül pedig ott vannak a közvélemény-kutatások. 2025 eleje óta nyilvánvaló, hogy valami furcsa dolog folyik a magyar választási közvélemény-kutatásokban. Az ellenzékhez közel álló közvélemény-kutatók által végzett felmérések drasztikusan eltérő eredményeket mutatnak, mint a kormányhoz közel álló közvélemény-kutatók által végzettek. Egy nemrégiben készült ellenzéki felmérés például azt mutatta, hogy a Tisza párt 11 ponttal vezet a Fidesz előtt. Egy néhány nappal később közzétett, a kormányhoz közel álló közvélemény-kutatás szerint viszont a Fidesz 5 ponttal vezetett. A két közvélemény-kutatás közötti 16 pontos különbség van, ami nem normális eltérés. Sőt, arra is utal, hogy az egyik közvélemény-kutatás csalás lehet.

A statisztikai elemzés azt mutatja, hogy az ellenzékhez közel álló közvélemény-kutatások kevésbé megbízhatók, mint a kormányhoz közel állóak. Az ellenzékhez közel álló közvélemény-kutatások eredményei rendkívül ingadozóak, és ritkán egyeznek meg egymással, míg a kormányhoz közel állóak sokkal következetesebbek. Ez arra utal, hogy az ellenzékhez közel álló közvélemény-kutatásokat esetleg úgy módosítják, hogy ’lendületet’ adjanak az ellenzéknek, amikor az számára rossz hírekkel teli hét van. Egy kormánypárti elemző, Deák Dániel azt állítja, hogy megszerezte az egyik vezető ellenzéki közvélemény-kutató eredeti közvélemény-kutatási eredményeit, és hogy ezek a közzétettektől radikálisan eltérő eredményeket mutatnak.

Összességében a magyar választási kampány a USAID utáni globális progresszív mozgalom alakulását mutatja. Úgy tűnik, hogy alternatív finanszírozási forrásokhoz tudnak hozzáférni – bár ha a magyar miniszterelnök állításai igaznak bizonyulnak, ezek a finanszírozási források sokkal kétesebbnek bizonyulnak majd, mint a USAID. Úgy tűnik, hogy képesek támogatást szerezni olyan közösségimédia-cégektől is, mint a Facebook, hogy fellendítsék kampányukat, és erős bizonyítékok utalnak arra, hogy a jövőbeni új stratégia a közvélemény-kutatások agresszív manipulálása lesz.

Vajon ez elég ahhoz, hogy a globális progresszív mozgalom lendülete továbbra is megmaradjon? Valószínűleg nem. Objektíven nézve ez inkább egy rángatózó holttestnek tűnik. A magyar választások pedig megmutatják, hogy ez a holttest még mennyit rángatódzik.”

(The American Conservative)
-----------------------------------------------------
Ha tetszett a poszt, kedveld, oszd meg és kövesd be az oldalt!