Meghalt Jürgen Habermas

A „frankfurti iskola” legismertebb képviselője 96 éves korában hunyt el. Sosem kedveltem, a nyilvánvaló ideológiai különbségeken túl bürokratikus-tudálékos stílusa sem tette szerethetővé. De megkerülhetetlen, az kétségtelen.

Jürgen Habermas filozófus, szociológus szombaton hunyt el Starnbergben, 96 éves korában – tudta meg a Süddeutsche Zeitung. Ezt Tanja Postpischil, a Suhrkamp kiadó vezetője erősítette meg a lapnak. Habermast korunk egyik legfontosabb gondolkodójának tartották. Ő volt a második generációs „kritikus elmélet” (a „frankfurti iskola”) legismertebb képviselője.

Főbb műveit Frankfurt am Mainban írta, ahol pályafutása az 1950-es években kezdődött a Társadalomkutató Intézetben Theodor W. Adorno vezetésével. 1961-ben habilitálta magát Marburgban „A nyilvános szféra strukturális átalakulása” című művével.

Néhány év Heidelbergi Egyetemen töltött tanulmánya után, 1964-ben átvette Max Horkheimer filozófia és szociológia tanszékét a Frankfurti Egyetemen. Beiktatási előadása a „Tudás és emberi érdekek” (1968) című könyvben jelent meg. A diáklázadás során Habermast támogatóként tekintették, de elutasította a mozgalom radikalizálódását.

1971-ben a München melletti Starnbergbe költözött, ahol 1981-ig a Tudományos-Műszaki Világ Életfeltételeit Tanulmányozó Max Planck Intézetet vezette. Utolsó évében jelentette meg fő művét, a „A kommunikatív cselekvés elmélete” címűt. 1983-ban visszatért Frankfurtba, ahol ismét filozófiaprofesszori tisztséget töltött be 1994-es nyugdíjba vonulásáig.

Későbbi éveiben, melyeket a Starnberg-tónál töltött, politikai kérdésekben is megszólalt, mint például a koszovói háború, az agykutatás és a vallási konfliktusok.