Öt ok, amiért Ukrajnának hagynia kellene Donbaszt az oroszoknak

Azt írja a The American Conservative:

Félrevezető, amikor a nyugati kormányok és a nyugati média azt állítják, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök nem kötött kompromisszumokat, és nem hajlandó tárgyalni. Bár Oroszország a háború kezdete óta nem változtatott alapvető céljain, jelentős kompromisszumot kötött e célok mentén.

Az az engedmény, hogy Putyin már nem ellenzi Ukrajna európai uniós tagságát, teljesíti a 2014-es Majdan-tüntetők legfontosabb kívánságát. Az ukrán fegyveres erők létszámának korlátozásának felemelése és annak elismerése, hogy Ukrajna szilárd biztonsági garanciákat érdemel, amelyek megtiltják a NATO-tagállamok csapatainak jelenlétét ukrán földön, nagy biztonsági engedmények. A háború kezdetén a háború utáni határokkal kapcsolatban követelt lehetséges kompromisszumok jelentős területi engedmények.

Moszkva azonban ragaszkodott ahhoz, hogy nem lehet kompromisszum a Donbasz és a Krím egészének Oroszországhoz való tartozását illetően. Ezt a követelést Volodimir Zelenszkij ukrán elnök számára nehéz elfogadni, és igazságtalan is. De a háborúban kevés dolog igazságos, és ebben a háborúban semmi sem volt az.

Igazságtalan volt az Egyesült Államok és a NATO részéről, hogy annak idején hazudtak a keleti terjeszkedésről az oroszoknak (azt, hogy a NATO nem terjeszkedik keletre). Igazságtalan volt az Egyesült Államok és a NATO részéről, hogy figyelmen kívül hagyták Oroszország biztonsági aggályait, levettek az asztalról az alapvető kérdéseket, és a háború előestéjén elutasították a diplomáciai kéréseket. Igazságtalan volt az Egyesült Államok részéről, hogy annyit ígért Ukrajnának, amennyire szüksége van, ameddig csak kell, arra az esetre, ha háborúba lépnek Oroszországgal, majd megszegte ezt az ígéretet. És természetesen igazságtalan volt Oroszország részéről is, hogy háborúba lépett Ukrajnával.

Különösen igazságtalan Oroszország részéről, hogy arra akarja kényszeríti Ukrajnát, hogy olyan területeket engedjen át, amelyeket katonailag nem veszített el. Oroszország azonban utalt arra, hogy hajlandó lenne a Kelet-Donbaszon kívüli, meghódított területeket olyan Donbaszon belüli területekre cserélni, amelyeket nem veszített el. Nem példa nélküli, hogy egy háború után kölcsönös területcserével állapodnak meg a határokról a határok koherenciájának megteremtése érdekében, és ennek a múltbeli elmaradása időnként jövőbeli konfliktusok magvait hintette el.

Az igazi igazságtalanság az, hogy Ukrajnával szemben egyáltalán követelik, hogy engedjen át területeket, mivel a nemzetközi jog szerint illegális dolog erőszakkal területeket szerezni (bár Oroszország azt állítaná, hogy népszavazással szerezte meg ezen területeket, és nem erőszakkal). Az ENSZ Alapokmányának 2.3. cikke előírja, hogy a tagállamok „békés eszközökkel rendezzék nemzetközi vitáikat”, a 2.4. cikk pedig előírja, hogy minden tag „nemzetközi kapcsolataiban tartózkodjon bármely állam területi integritása vagy politikai függetlensége elleni erőszak fenyegetésétől vagy alkalmazásától”. Ez a norma nem kivételes, és nem módosítható, beleértve – a Nemzetközi Bíróság szerint – az önvédelem esetét is.

Bár tagadhatatlanul igazságtalan Ukrajna részéről, hogy át kell adnia egész az Donbaszt Oroszországnak, öt gyakorlati oka van annak, hogy ezt meg kellene tennie.

A legsürgetőbb az, hogy Ukrajna véget vessen ennek a háborúnak. Az ukránok halála szörnyű és fenntarthatatlan. A Donbasz utolsó 10-14 százalékának átengedése lehetne ennek kulcsa. Oroszországnak két fő célja van ebben a háborúban: megakadályozni, hogy a NATO felvegyeUkrajnát, és megvédeni a Donbaszban élő orosz etnikumúakat. Az elsőt sikerült elérni. Marad a második. A Nyugat diplomáciai árulása és a minszki megállapodások kudarca után, amelyek a Donbasz tartományainak autonómiát biztosítottak volna Ukrajnán belül, Oroszország szempontjából a régió beolvasztásához vezetett. Ez a cél most már megkérdőjelezhetetlennek tűnik. Ha engednek neki az ukránok, az véget vethet a háborúnak.

A legpraktikusabb ok az, hogy Ukrajna diplomáciai úton átadhatja a Donbaszt Oroszországnak, vagy háború útján elveszítheti azt. Az eredmény elkerülhetetlen; a választás valós. A Donbaszt el fogják veszíteni, de jobb, ha lehetőség szerint további emberveszteség nélkül veszítik el.

A harmadik ok az, hogy a Donbasztól nyugatra meghúzott határ etnikai és történelmi szempontból is értelmes. Ukrajna mindig is egy megosztott ország volt. Északnyugat- és Közép-Ukrajna történelmileg nyugat felé, Európára tekintett; Délkelet-Ukrajna történelmileg kelet felé, Oroszországra. A választások és a kultúra hagyományosan tükrözte ezt a megosztottságot. Bár a Donbaszon túlra húzott határnak nincs etnikai vagy kulturális értelme, a Donbaszhoz húzott határnak van. És érvelni lehet amellett, hogy tükrözi a nép akaratát, amelyet a 90-es évekig visszanyúló számos népszavazáson kifejezésre jutott. Ez a lépés megakadályozhatja azt is, hogy Ukrajna ismét polgárháborúba süllyedjen, miután véget ér a háború.

A Donbasz Oroszországnak való átadása továbbá hozzájárulhat Ukrajna biztonsági garanciákra vonatkozó igényeinek kielégítéséhez. Ukrajna szükséglete, hogy biztonsági garanciákat szerezzen az orosz támadásokkal szemben, most már egyértelműen megmutatkozik. Oroszország azonban a NATO által jelentett egzisztenciális fenyegetés és a vitatott területek, a Donbasz és a Krím területén esélyes háború alapján támadott. Ezen okok megszüntetése csökkenti a jövőbeni orosz támadások esélyét. A Donbasz, valamint a már most is lényegében az oroszokhoz tartozó Krím átadása nemcsak a háború befejezésének, hanem a jövőbeni háborúk megelőzésének kulcsa is lehetne.

Vannak más módok is, amelyekkel a Donbasz Oroszországnak való átadása segítheti Ukrajnát az előrelépésben. Egy szuverén Ukrajna eredeti területének 80 százalékán, a Nyugattal integráltan és az akár EU-s tagsággal, nagyon is hihetően Ukrajna győzelmeként állítható be. Ukrajna azonban csak úgy nyithatja meg az utat az EU-csatlakozáshoz, ha megfelel az unió vallásszabadságr és nyelvi sokszínűségre vonatkozó garanciáinak. Az ukrán mivoltról alkotott monista elképzelés, amely elnyomja az etnikai orosz állampolgárok (és a magyarok – SzG) nyelvi, kulturális és vallási jogait, uralja Ukrajnát, és a háború óta csak erősödött. Az EU-tagsághoz vezető utat megkönnyíthetné, ha lehetővé tennék a túlnyomórészt orosz etnikai lakosság elkülönülését a Donbaszban.

Hasonló okokból a Donbasz Oroszországnak való átadása segíthetne egy szuverén Ukrajnának elkerülni, hogy azonnal visszaessen abba a polgárháborúba, amely megelőzte az Oroszországgal vívott háborút, amelyben az ellenség a belső orosz etnikai csoport.

Végül pedig a Donbasz oroszokhoz tartozásának de jure elismerése segíthetne megakadályozni, hogy a jövőben fegyveres összecsapások legyenek egy olyan Donbaszban, amelyet csak de facto ismertek el orosz ellenőrzés alatt állónak. A de facto elismerés lehetővé teszi a tárgyalásokat a későbbiekben. De konfliktusokat is eredményezhet a későbbiekben.

Persze igazságtalan Ukrajna számára, hogy beleegyezzen abba, hogy elveszíti az egész Donbaszt Oroszországgal szemben, mert erőszakkal területeket szerezni ellentétes a nemzetközi joggal. De számos gyakorlati oka van annak, hogy a Donbasz Oroszországnak való átadása előnyös lenne Ukrajna számára.

(Ted Snider, The American Conservative)
----------------------------------------------------------------------------------
Ha tetszett a poszt, kedveld, oszd meg és kövesd be az oldalt!