Deklasszifikálta a spanyol szoci kormány az 1981-es államcsíny iratait, még aznap meghalt a „főhős”, a 93 éves Antonio Tejero

93 éves korában elhunyt Antonio Tejero, a spanyol polgárőrség volt altábornagya; pont azon a napon, amikor a spanyol kormány nyilvánosságra hozta a „23F-es” puccs iratait, amelyben Tejero vezető szerepet játszott – írja az El Debate és más spanyol lapok.

2026. február 24-én a spanyol Miniszterek Tanácsa jóváhagyta a puccshoz kapcsolódó dokumentumok titkosságának feloldását, beleértve a korábban államtitokként kezelt jelentéseket és beszélgetések átiratát, így azok nyilvánosan hozzáférhetővé váltak. A dokumentumok megerősítették I. János Károly király döntő szerepét a puccs megakadályozásában, és cáfolták, hogy a király részt vett volna az összeesküvésben.

De mi volt ez a puccs?

Az 1981-es puccs, más néven 23F egy sikertelen puccs volt, amelyet 1981. február 23-án, hétfőn hajtottak végre néhány spanyol katonai parancsnok. A fő események Valenciában és Madridban zajlottak.

Madridban 18:23 órakor Antonio Tejero alezredes parancsnoksága alatt álló számos polgárőr megtámadta a Cortes, a spanyol törvényhozás képviselőházának (alsóházának) épületét a miniszterelnök-jelölt, Leopoldo Calvo-Sotelo beiktatása közben, aki a Demokratikus Közép Uniójának (UCD) politikusa volt. A képviselőket és a spanyol kormány egészét túszként tartották fogva.

Valencia városát katonai erővel elfoglalták a Jaime Milans del Bosch altábornagy, a III. katonai régió kapitányának kihirdetett szükségállapot alapján. Kétezer katona és ötven harckocsi vonult fel a város utcáin.

Február 24-én hajnali 1 órakor I. János Károly király a hadsereg főkapitányának egyenruhájában, televíziós beszédben fordult a nemzethez, hogy kiálljon a puccsisták ellen és megvédje a spanyol alkotmányt. Röviddel ezután Milans parancsot adott az egységeknek, hogy térjenek vissza a helyükre.
Kicsivel később Milans parancsot adott a Valenciát megszálló katonai kontingenseknek, hogy térjenek vissza egységeikhez. A kongresszus elfoglalása 24-én délben ért véget.

A Legfelsőbb Bíróság fellebbviteli eljárásban 30 év börtönbüntetésre ítélte Milansot, Tejerót és Alfonso Armadát, mint a puccs fő felelőseit. Összesen tizenkét katonát, tizenhét polgárőrt és egy civilt ítéltek el. Tejero kivételével mindannyian 1990 előtt szabadultak a börtönből (Armada tábornok kegyelem révén).

Tejero 1932. április 30-án született a malagai Alhaurín faluban. A zaragozai katonai akadémián végzett, majd 1955 decemberében hadnagyként Manresába helyezték. Három évvel később már százados volt, és különböző helyeken szolgált Galíciában, Andalúziában és a Kanári-szigeteken. 1963-ban már parancsnok volt, először Las Palmasban, majd Badajozban. 1974-ben már alezredesként érkezett Guipúzcóba, majd egymást követően Málagában és Extremadurában szolgált.
Franco halála és a demokráciába való átmenet kezdetével több alkalommal is kifejezte nemtetszését a demokratikus reformokkal kapcsolatban, ami több fegyelmi intézkedést is eredményezett.

1978-ban részt vett egy első, úgynevezett „Operación Galaxia” nevű kísérletben: egy találkozón, amelyen több magas rangú katonatiszt és a polgárőrség tisztjei vettek részt, és amelyen Adolfo Suárez, az első demokratikus miniszterelnök kormányának megdöntését tervezték a kormányfői rezidencia, a Moncloa-palota ostromával. Az alkalomra Ricardo Sáenz de Ynestrillas, az akkori fegyveres rendőrség kapitánya, Manuel Vidal Francés parancsnok, Joaquín Rodríguez Solano parancsnok és José Luis Alemán Artiles kapitány, valamint maga Tejero is összegyűlt.

A cél az volt, hogy eltérítsék a demokratikus átmenet folytatását, hogy Spanyolországot visszavezessék a kiindulási pontra, és újraindítsák a politikai reformok útját, amelynek során a katonai apparátus nagyobb ellenőrzést gyakorolna Spanyolország jövőbeli alkotmányos felépítése felett. A terv kudarcot vallott, mert Vidal Francés parancsnok visszalépett, és úgy döntött, hogy jelenti a összeesküvők terveit. Az összeesküvés leleplezése után Tejerót börtönbüntetésre ítélték, de hamarosan visszanyerte szabadságát.

Ezután jött az 1981-es puccskísérlet. A fotók, amelyeken Tejero pisztollyal a kezében, felemelt kézzel bejelenti a képviselőknek, hogy fegyveres erővel veszik át a kongresszus feletti ellenőrzést, és megparancsolja nekik, hogy feküdjenek a földre, talán a legikonikusabb képei a tranzíciónak.

Ugyanígy az a fénykép is, amelyen Adolfo Suárez kormányfő, Manuel Gutiérrez Mellado védelmi miniszter és alelnök, valamint Santiago Carrillo, a PCE vezetője látható, amint a polgárőrség tüzet nyitott, hogy a képviselőket a földre kényszerítse, és ők a helyükön ülnek.

Néhány órára úgy tűnt, hogy a puccs sikerrel jár. Tejero 18:20 körül lépett be a plenáris terembe. Tíz perccel később Jaime Milans del Bosch tábornok meghozta az első intézkedést, amely valóban tönkretehette volna a frissen felépített, törékeny alkotmányos rendszert: rendkívüli állapotot hirdetett a III. katonai régióban, amelynek székhelye Valencia, és amelynek ő a tábornoka.

Milans del Bosch tankokat és fegyveres katonákat küldött Valenciába. A harckocsik több közigazgatási épületet, köztük a városházát is körülvették. Egyetlen más kapitányság sem támogatta Milans del Bosch intézkedését, ami az első és talán a legegyértelműbb jele volt annak, hogy az egész kudarcba fog fulladni. Ezután minden tekintet a Zarzuela, a királyi palota felé fordult.

A király reakciója volt az, ami végül meghiúsította az egész puccsot, amikor a Brunete harckocsik már Madrid felé tartottak. A király gondoskodott arról, hogy egyik tábornok sem, még azok sem, akik kezdtek habozni, ne támogassa Milans del Bosh kezdeményezését.

A király további, a puccs kudarcát elősegítő döntéseket hozott: távol tartotta magát Alfonso Armada tábornoktól, akiről gyanította, hogy részt vehet a kísérletben, és úgy döntött, hogy felhívja Milans del Boscht, és megparancsolja neki, hogy hagyjon fel puccsista magatartásával. Milans del Bosch megtagadta a király parancsának teljesítését, azaz a puccsisták nyíltan fellázadtak a koronával szemben.

A helyzet elmérgesedése a következő órákon Tejero, Milans del Bosch és Armada közötti konfliktushoz vezetett. A puccs kudarcot vallott, de még hiányzott a végső csapás, amelyet a király mért rájuk, amikor hajnali 1:15 után a spanyol tévében megjelent a hadsereg főparancsnokának egyenruhájában, és megerősítette, hogy utasította a polgári és katonai hatóságokat, hogy „tartsák fenn a alkotmányos rendet a hatályos jogszabályok keretein belül”, , és kijelentette, hogy a Korona „semmilyen formában nem tolerálhatja azoknak a személyeknek a cselekedeteit vagy magatartását, akik erőszakkal meg akarják szakítani a demokratikus folyamatot”.

Percekkel később Milans del Bosch visszavonta a tankokat Valenciából, és órával később feloldotta a rendkívüli állapotot. Másnap reggel 10 órakor egy csoport őr menekülése a Parlament épületéhez tartozó melléképület ablakán keresztül bizonyítja a puccs kudarcát. Alig több mint egy órával később Tejero aláírt a megadás feltételeit.A puccskísérlet kudarcának megerősítése után bíróság elé állították és 30 év börtönbüntetésre ítélték, emellett kizárták a polgárőrségből.

Tejerót 1996-ban feltételesen szabadlábra helyezték. 2026. február 24-én, 93 éves korában, a puccs addig titkos iratai titkosságának feloldása napján elhunyt. Talán ezt nevezi Jung "sokatmondó egybeesésnek".

(El Debate, spanyol Wikipédia)
-------------------------------------------------------------
Ha tetszett a poszt, kedveld, oszd meg és kövesd be az oldalt!