A genderügyekről velem készült interjú a spanyol El Debatén; egy jó negyven perces beszélgetés lényegének összefoglalója, szóval nem így hangzott el szó szerint, de a lényeget visszaadja. Köszönet érte az El Debatének és María Curielnek, valamint az Alapjogokért Központ madridi kirendeltségének, elsősorban is Farkas Vajknak!

Szilvay Gergely: „Spanyolországban számos kérdésről nem lehet nyilvánosan beszélni”

A magyar konzervatív médiában rendszeresen publikáló, több kötetes szerző, Szilvay Gergely a magyar kormány álláspontját védelmező értelmiségiek egyikének számít.

Szilvay Gergelyt egyáltalán nem érdekli a politikai korrektség. A magyar újságíró és esszéista, aki hazája konzervatív áramlatának szimpatizánsa, munkásságának nagy részét a nyugati progresszív áramlatok kritikai tanulmányozására fordította, különös tekintettel a genderelméletre és az általa annak tulajdonított antropológiai és társadalmi változásokra.

Szilvay, aki rendszeresen publikál a konzervatív magyar médiában és több kötet szerzője, az egyik legfontosabb intellektuális hang azok között, akik a magyar kormány álláspontját védelmezik a család, az oktatás és a kulturális szuverenitás vitáiban. Most meglátogatta az El Debate szerkesztőségét, hogy megvitassuk eme kérdéseket!

–Elsőként is szeretném megkérdezni, hogy mi késztette arra, hogy megírja A genderelmélet kritikája című kötetét.

–Magyarországon körülbelül tíz évvel ezelőtt indult el a közéleti vita genderügyekről. Ez egybeesett azzal, hogy az Egyesült Államokban a Legfelsőbb Bíróság országszerte elismertette az azonos neműek házasságát. Ez a magyar közéletben is vitákat váltott ki. Azt tapasztaltam, hogy a konzervatívoknak otthon akkor nem voltak jó érveik, és úgy gondoltam, hogy én is hozzájárulhatok a vitához. Politikaelméletből doktoráltam, ezért úgy döntöttem, hogy összegyűjtöm az ötleteimet. Az első könyvem a melegházasság kritikája volt. De később, amikor Magyarországon fokozódott a vita az LMBTQ-kérdésekről, úgy döntöttem, hogy szélesebb körben foglalkozom a témával. Angol nyelvű könyveket kerestem, amelyek kritikusan elemezték a genderelméletet, a feminizmustól a transzmozgalomig, és rájöttem, hogy nincs olyan mű, amely szisztematikusan foglalkozna a vita minden aspektusával. Úgy döntöttem, hogy akkor megírom én. Magyarországon az ellenzék azzal vádolta a kormányt, hogy fiktív ellenséget csinált az LMBTQ-mozgalomból, hogy hatalmon maradjon. Ugyanakkor ez az ellenzék olyan politikákat támogatott, amelyek Magyarországot közelebb hoznák a kanadai vagy az amerikai modellekhez. Részemről elemzést akartam nyújtani a jelenségről, és megmagyarázni, miért próbálja a kormány korlátozni ezeknek az eszméknek a hatását az országban.

–Az Ön álláspontja egyes országokban jobban elfogadott, mint másokban. Sok helyen politikailag helytelennek tartják. Hogyan viszonyul ehhez?

–Nem aggódom túlságosan emiatt. Antikommunista, erős nemzeti és katolikus identitású családból származom. Magyarországon még mindig lehetséges a vita. Nem vagyunk olyan helyzetben, mint egyes nyugat-európai országok, például Spanyolország vagy Nagy-Britannia, ahol bizonyos kérdéseket nem lehet nyilvánosan megvitatni. Magyarországon van nyilvános vita. Kifejezheti az azonos neműek házasságával vagy bizonyos transzpolitikákkal kapcsolatos ellenkezését anélkül, hogy az állam üldözné. A genderkérdésekről szóló népszavazás azt mutatta, hogy a szavazók több mint kétharmada támogatta a kormány álláspontját, különösen a transzkérdésekben, például a nemátalakító műtétek ügyében.

–Mit tart a genderelmélet legfőbb problémájának?

–Elméleti szempontból a probléma a test és a személyiség, illetve a test és a szexuális orientáció radikális elválasztása. Ez filozófiai és módszertani tévedés. Gyakorlati szempontból pedig egyre több olyan eset fordul elő, amikor fiatalok megbánják, hogy megkezdték a orvosi nemváltást. Egyre több tanulmány és jelentés van, ami megkérdőjelezi ezen kezelések tudományos megalapozottságát. Úgy gondolom, hogy ez lesz az egyik fontos vita a következő években.

–Hogyan lehetne ezt a vitát olyan országokba is bevinni, mint Spanyolország, Nagy-Britannia vagy Franciaország?

–Nehéz kérdés. Tapasztalatom szerint egy magányos harcost könnyen elhallgattatnak. De ha van egy egymást támogató tudósokból vagy szakemberekből álló közösség, akkor nehezebb őket leszedni.

–Mely területeken tartja a genderelmélet hatását a leginkább láthatónak vagy károsnak: az oktatásban, a jogalkotásban vagy a kultúrában?

–Úgy gondolom, hogy ez különösen kényes kérdés, amikor kisgyerekekről van szó. A gyerekeknek még nincs kialakult szexualitásuk és nemi tudatuk. A legtöbbször a gyermekkori diszfória idővel spontán módon megszűnik. Ha túl korán beavatkoznak hormonkezelésekkel, akkor visszafordíthatatlan döntésekbe kényszerítik őket. Ebből a szempontból a magyar kormány egyes intézkedései, például a kiskorúakat célzó bizonyos tartalmak szabályozása, a gyermekek védelmét szolgálják. A szülők dönthetnek arról, hogy gyermekeik mit fogyasztanak, de tájékozottaknak kell lenniük.

–Végül, ha egyetlen gondolatban kellene összefoglalnia az üzenetét, mi lenne az?

–Hogy a genderelmélet az emberi természet radikális átgondolását jelenti. Olyan antropológiai koncepciót javasol, amely véleményem szerint téves. Ez lenne a kritikám lényege.
--------------------------------------------------------------
Ha tetszett a poszt, kedveld, oszd meg és kövesd be az oldalt!