Stephen Hawking, a Galaxis útikalauz és a teremtés félreértése

Volt itt egy vita, összecsapás, eszmecsere, akármi az ünnepek környékén. Először kisebb vita alakult ki egy posztom alatt, amiben Richard Gallagher pszichiátert, a New York Medical professzorát, a Columbia Egyetem tanárát idéztem:

»Azt sem szeretnénk, ha a tudósaink a szakterületükön kívüli ügyekben nyilatkoztatnának ki. Stephen Hawking briliáns asztrofizikus volt, de az interjúkból, amiket adott, az derült ki, hogy semmit nem tud a filozófiáról, a vallástörténetről, a spiritualitásról. Van egy tendencia a szélsőséges specialisták közt, ami egy kiemelkedő tudós kénytelen lenni, miszerint problémáik vannak az interdiszciplináris perspektívákkal a saját területükön kívül.«

Gallagher nem azt mondja, hogy egy tudós ne szólaljon meg semmi másról, csak a saját területéről. Inkább azt kifogásolja, ha azt felkészületlenül teszi.

Ezután felhoztam a szcientizmus ügyét, azaz azt, amikor a természettudomány túlterjeszkedik határain. Ezt tette Stephen Hawking is, többször nyilatkozta, hogy a filozófia halott, és átvette feladatát a természettudomány. Ez azonban tévedés, az ember nem vesz szöget a tejboltban. A metafizikai kérdésekre nem tud válaszolni a fizika, csak a metafizika, ami filozófia.

Hawkingra kitérve azt írtam: fő vitája a kereszténységgel a világegyetem teremtésének kérdése volt. Hawking szerint az univerzum spontán módon teremtette magát a semmiből. Hawking a teremtést egy időbeli momentummal azonosítja. Ezzel a pozícióval több baj is van. Egy változó dolog nem tudja magát a semmiből megteremteni, csak egy örökké létező, változatlan, mindenható személyes létező tud a semmiből teremteni logikailag. Emellett – s ezt mai keresztények sem szokták tudni – a teremtés tana nem követel meg időbeli időpontot. A teremtés tanából nem következik, hogy a világegyetemnek kellett legyen időbeli kezdete. A teremtés tanával teljesen összefér, hogy a világegyetem öröktől fogva van, hiszen a teremtő Isten is öröktől fogva van. Isten úgy hívja életre az univerzumot, hogy még nincs tér, idő, anyag és semmi más. Azaz a teremtés egy időn kívüli, idő előtti aktus, ami létrehozza az időt.

int George Verschuuren írja (The Myth of an Anti-Science Church): Hawking spontán teremtése puszta filozófiai mágia, logikai lehetetlenség, sőt körkörös érvelés. Hawking nincs tisztában a teremtés és létrehozás, a teremtés és változás, az elsődleges és másodlagos okok közti filozófiai distinkcióval. A teremtés kérdésében a természettudomány nem illetékes, az filozófiai és teológiai kérdés. A teremtés kérdése az univerzum eredetét érinti elsősorban, nem az idő kezdetét.”

zután vitába keveredtem Diétás Magyar Múzsával, aki tök kiakadt, és lényegében hitet tett a szcientizmus mellett, illetve felemlegette a Galaxis útikalauz teremtésmítoszát, egyfajta vicceskedés gyanánt.

Na most: mint Christopher T. Baglow teológia professzor, a Notre Dame Egyetem McGrath Institute for Church Life intézetének Vallás és Tudomány Kezdeményezésének vezetője írja a teremtésről szóló kötetében (Creation: A Catholic's Guide to God and the Universe):

„Miközben ezt tesszük, vissza fogok utalni a Jatravartida ’teremtéstörténetre’, Douglas Adams vicces, de félreértelmezett, a keresztény hitet támadó megjegyzésére, hogy megmutassam, mennyire szöges ellentéte a keresztény teremtéstannak. Valójában ezt az egész fejezetet a Jatravartida teremtéstörténetével szembeni pontról pontra folytatott vitaként kell értelmezni. Úgy érzem, ez a megközelítés meglehetősen helyénvaló, tekintve, hogy a Biblia legelső teremtéstörténete is egy másik, sokkal komolyabb, de ugyanolyan pogány teremtéstörténet elleni vitaként íródott, amint azt a fejezet végén felfedezzük. De hadd kezdjem a keresztény teremtéstan összefoglalásával:

A Jatravartidák úgy tekintettek a teremtésre, mint valami nagyobb lényből, a Nagy Zöld Arkleseizure-ből (isteni influenzától szenvedő) létrejött valamire. A keresztények azonban a teremtést ex nihilo-nak, szó szerint ’a semmiből’ értelmezik, és mindenekelőtt Istent nem lénynek, még csak nem is a Legfelsőbb Lénynek, hanem minden dolog Létezése Forrásának tekintik.

A Jatravartidák a teremtést folyamatnak tekintették, valaminek, aminek van kezdete, közepe és vége (mint egy tüsszentés). A keresztények azonban örök cselekedetnek tekintik a teremtést, amely minden lénnyel együtt magát az időt is létrehozza, és az idő minden pillanatára hatással van; a teremtés nem az időben, hanem az idővel együtt (cum tempore) történik.

A Jatravartidák a teremtést véletlennek, akaratlannak, reflexívnek, egy tüsszentésnek tekintették. A keresztények nem látják Isten részéről a teremtés szükségességét – a teremtés ex libertate, Isten tökéletes szabadságából fakad. És a teremtés szándékos; Isten akarata.

égül, és a legtragikusabb módon, a Jatravartidák a teremtést magányos folyamatnak tekintik. De a keresztények úgy hiszik, hogy a teremtés a Szentháromságtól, ex Trinitate származik, tehát a tökéletes, önátadó szeretet és összetartozás túlcsordulása. Bemutatom, hogy a teremtés valamiféle irgalmas cselekedet, amely minket és mindent létrehoz, bár annak megértése, hogy miért, egy kicsit magyarázatot igényel.

A teremtés keresztény tana tehát négy alkotó igazságot foglal magában: Isten a világegyetemet (1) a semmiből, (2) idővel (nem „az időben”), (3) szabadon és (4) Szentháromságként teremti.”

Továbbá: „ha felismerjük ezt a különbséget, világossá válik, hogy a semmiből való teremtés tana tökéletesen alkalmas a tudománnyal való összeegyeztetésre, pontosan azért, mert nem egy ’hogyan’ magyarázat – azaz nem tudományos magyarázat.”

Stephen Hawking épp azt értette félre, hogy hogyan értik a keresztények a teremtést, ő ugyanis nem értette, vagy nem tudta megérteni, hogy a keresztény teremtésfelfogás időn kívüli.

„De amit Hawking nem látott meg, az az, hogy a teremtésről szóló keresztény tan nagyon különbözik a világegyetem kezdetének bármilyen időbeli magyarázatától. Nem az idő első pillanatával van összefüggésben, hanem magával a keletkezéssel.” Minthogy Isten maga örök és időtlen, teremtő aktusa is időtlen.

Továbbá „a Szentírás időbeli nyelven közvetíti ezt az igazságot, nem azért, mert Isten teremtő cselekedete időleges, hanem az emberi nyelv szegénysége miatt, amellyel leírhatja. Az olyan szavakra, mint a ’kezdetben’ (Ter 1,1) vagy a ’világ teremtése előtt’ (Ef 1,4), nem szó szerintiként, hanem metafizikai megfogalmazásokként kell elgondolnunk, amelyek nem azért vannak ott, hogy egy naptárra vagy egy órára nézzünk, hanem hogy elgondolkodjunk minden dolog végső, időtlen eredetén.”

Diétás Magyar Múzsa azt sugallta, hogy különféle teremtéselméletek közt nem tudunk igazságot tenni, mert úgymond ezek irracionális, nem empirikusan mérhető („tudományos”) dolgok. Csakhogy a metafizika segítségével lehet érvelni racionálisan az egy igaz Isten léte mellett, a természetes teológia észérvei segítségével a kereszténység igazsága mellett, és ebből kifolyólag a keresztény teremtésfelfogás mellett is.